Régen láttam már ilyen kiegyensúlyozott és összeszedett embert, mint ma reggel a péknél, amikor a kávémat ittam. A munkájának élő és a munkáját szerető lelkes mesterembernek fél percenként csörgött a telefonja, alig jutott ideje arra, hogy belekortyolgasson a kávéjába, jegyzetelt a határidőnaplójába, viccelődött az eladóval, kiugrott az utcára elszívni egy cigit, kezében toll, telefon, csésze, cigaretta és a téma: ez a vihar vagy másfél napig tartott, elképesztő volt, tényleg, rég láttam ilyen fantasztikus vihart, lenn voltam anyámnál vidéken és elmentem sétálni a tópartra, és nézzen rám, azért nem vagyok egy pehelysúly, na, ezzel a testtel dőltem bele a szélbe és megtartott, a cigarettám három perc alatt leégett, pedig csak kétszer szívtam bele, és ha látta volna a felhőket, hát az valami elképesztő, hogy milyen sebességgel száguldottak odafent a magasban, hát ki merne ilyenkor repülőre ülni, szóval ez nem volt semmi, mondta az üveges, és újra megcsörrent a telefonja.
Fotó: MTI/Kallos Bea
