Marosvásárhelyi pogromnak is nevezik azt az eseménysorozatot, amelynek során három magyar és két román halt meg, 278 ember pedig megsebesült. Mindez pár hónappal a román forradalom után történt.
Hogy mi robbantotta ki a magyarok és a románok közötti erőszaksorozatot, vitatott. Egy biztos, március 15-én már több tízezer magyar emlékezett az ünnepre, majd később az anyanyelvi oktatás mellett tüntetett. Ez nem tetszett a Vatra Romaneasca nevű szélsőséges szervezetnek, ők indították el a támadást – a városba szervezetten utaztatták a botokkal, csákányokkal felszerelt román bányászokat.
Marosvásárhely Fekete márciusa:
1989 decemberében győztes román forradalom után az elnyomott magyar kisebbség joggal reménykedett abban, hogy felruházzák őket a demokratikus jogokkal.
Az már más kérdés, hogy a román elit mire akarta használni a magyarságot, mindenesetre olyan uszító levelek terjedtek 1990 februárjában, amelyek nyilvánvalóan nem a magyarok tollából íródtak. Mesterséges volt a feszültségkeltés? Meglehet. Ettől függetlenül békés tüntetések zajlanak Erdély-szerte a magyar nyelv védelme érdekében. Marosvásárhelyen például Sütő András vezetésével 100 ezer ember vonult utcára február 10-én.
Tőkés László 1990. március 2-án beszél a parlamentben arról, hogy hazug vádakkal illetik a magyarokat, akik semmi mást nem követelnek, mint az anyanyelvi oktatást. Ekkoriban már revizionista vádakkal is illették őket, és katonai intervencióval példálóztak Erdély lecsatolására.
Egy másik dokumentumfilm az eseményekről:
Az eseményeket március 16-án, a román többség által lakott marosvásárhelyi Tudor-lakótelepen történtek robbantották ki. Az egyik gyógyszertárra magyarul is kiírták az információkat, mire randalírozó, részeg románok megtámadták az arra járó magyar embereket. Közben a fiatalok is szervezkedtek, a magyarul tanulni kívánó Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatói például ülősztrájkba fogtak – folytak a szóbeli és fizikai csaták is, szerte a városban.
Aztán március 19-én megtámadták az RMDSZ székházát, de más lépcsőházakba, lakásokba is berontottak. Sokan bújtak el a székházban, de Ion Judea ezredes tanácsára kijöttek a házból. Ő azt mondta, megvédi a magyarokat, köztük Sütő Andrást, végül a rendőrök végignézték, hogyan verik össze őket. Sütő itt vesztette el bal szeme világát, több bordája eltört.
Folyamatosan szállították a városba a főként felhergelt, román bányászokat, parasztokat, akik minden magyar feliratot letéptek és erőszakot kezdeményeztek. 20-án aztán a rádióban elhangzottak ellenére kitört a csata a két fél között. Elszabadult a pokol és egy jármű, amely a tömegbe szaladt.
Utóbbi film egy követketkező része – Sütő András beszél a közepén:
Sokan a városházára menekültek, majd nagy tömegben érkeztek a főtérre a cigányok: „Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!” – ők is bekapcsolódtak a harcba, de megérkezett a román hadsereg is.
Március 20-án, éjjel 22 óra 45 táján felszerelt, jórészt idős székely emberek érkeztek a főtérre, akik visszaszorították a románokat – ez volt a fordulópont.
A hadsereg 21-ére állította helyre a rendet, de még több napig feszült hangulat uralkodott. Csak magyarokat és cigányokat ítéltek el. A város magyar lakossága az események után folyamatosan, drámaian csökkent.
AJÁNLOTT LINKEK:
Interjú Sütő Andrással (bbc.co.uk)
A Fekete március (wikipedia.hu)
Az eseményekről (kronika.ro)
Fekete március (hunsor.se)
Az 1990 márciusában zajló események (maszol.ro)
A Helsinki Bizottság jelentése – angol (hrw.org)