A Vulkán, vagy Vulcanus bolygó utáni hajsza a francia matematikus, Urbain Jean Joseph Le Verrier rögeszméje volt – és kis túlzással kitöltötte a férfi életének utolsó húsz évét. Le Verrier, aki elsősorban a Neptunusz létének matematikai igazolásával írta be magát a történelemkönyvekbe, szentül meg volt győződve arról, hogy a Merkúr (akkor még) megmagyarázhatatlan mozgásáért egy eddig ismeretlen bolygó felel, amelyet a római mitológia tűz- és kovácsistene után Vulcanusnak nevezett – nem utolsósorban azért, mert a felfedezésre váró bolygó, ha valóban létezik, a Merkúr és a Nap között helyezkedett volna el.
Le Verrier a newtoni matematika törvényeivel akarta megmagyarázni a Merkúr Nap körüli mozgását – ami papíron ugyan működött, gyakorlatban azonban a Merkúr pályája folyamatosan eltért az elvárttól. Le Verrier kezdetben „egyéb ismeretlen” tényezőkkel magyarázta a kudarcot, majd 1859-ben előállt a megoldással: a Nap a Merkúr között lennie kell egy bolygónak, ez pedig minden számításbeli eltérést megmagyarázna.
Diego Velasquez – Vulcanus kovácsműhelye
A feltételezett bolygó létezését az is alátámasztotta, hogy a matematikus korábban sikerrel számolta ki a Neptunusz helyét a Naprendszerben – márpedig az alkalmazott módszer a Vulcanus esetében is ugyanaz volt. A problémát csak az adta, hogy a Vulcanus, ha valóban ott keringett, ahol, a Nap közelsége miatt szinte megfigyelhetetlennek bizonyult – már maradandó retina- és teleszkópkárosodás nélkül. Ennek ellenére Le Verrier a bejelentés után sorozatban kapta a beszámolókat egy „ismeretlen égitestről”, ami kis fekete pöttyként vonult el a Nap előtt, és mérete valamint gyorsasága miatt semmiképpen sem lehetett a Merkúr.
A másodkézből érkezett megfigyelésekkel és a newtoni matematika törvényeivel felfegyverkezve Le Verrier 1860. január 2-án a Francia Tudományos Akadémián bejelentette, bizonyos benne, hogy megtalálta a Vulkán bolygót – annak ellenére, hogy felfedezését a csillagász és matematikus tudományos közösség több tagja is minimum túlzónak találta.
Le Verrier 1877 szeptemberében azzal a szent meggyőződéssel halt meg, hogy két bolygót is felfedezett az autókornak – a két bolygóból azonban csak a Neptunusz létezését tudták alátámasztani, a Vulcanus utáni hajsza a legnagyobb szakértő halálával némileg vesztett a lendületéből, majd Einstein relativitáselméletének megjelenésével teljesen elhalt. Einstein ugyanis tökéletesen meg tudta magyarázni a Merkúr mozgása körüli anomáliákat, a Vulcanus létezésének feltételezése nélkül is.
1915 után, néhány kitartó kollégától eltekintve a legtöbb csillagász felhagyott a Vulcanus keresésével – jelentések a bolygó létezéséről azonban még 1970-ben is jelentek meg. Mivel azonban a szemtanúk nem tudták minden kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy egy ismeretlen bolygó elhaladását dokumentálták (és nem egyszerűen csak volt valami a teleszkópjuk lencséjén, amikor a Napba néztek), a mai tudományos vélekedés szerint nem létezik eddig felfedezetlen égitest a Nap és a Merkúr között – bár igaz, hogy úgynevezett vulkanoid aszteroidák létezését a csillagászok nem zárják ki, ezek átmérője azonban maximum 60 km lehet.
