Karácsonykor együtt a család – de már az sem tragédia, ha mégsem

Ha karácsony, akkor együtt töltött idő. Kinek kis családdal, kinek nagy családdal, kinek baráti körben, vagy fél tucat négylábú társaságában, akárhogy is, ilyenkor – miután, persze, lepörgött az ünnepek előtti szokásos hajtás a munkahelyen és az ajándékok után – igyekszünk azokkal lenni, akik a legfontosabbak. De az együtt töltött idő mennyiségére, minőségére, mikéntjére azért kétségkívül rányomja a bélyegét a mindenkori kori, amelyben élünk. Hogy az ünnepeket a szeretteink körében akarjuk tölteni, sosem volt másként, az viszont nagyon is más volt pár száz, de akár pár tíz évvel ezelőtt, hogy mi a helyzet, ha nem tud teljes lenni a társaság.

Gondoljunk csak bele, milyen iszonyú hosszú időnek, és milyen áthidalhatatlanul nagy távolságnak tűnt az tizenöt éve, hogyha valamelyik közeli családtagunk elment egy évre cserediáknak, vagy önkénteskedni. A posta lassan járt, volt, hogy akár egy-két hét is eltelt anélkül, hogy hallottunk volna egymásról, sokan még egyáltalán nem használtak internetet, e-mailt, a nemzetközi telefonhívások meg annyiba kerültek, hogy azt a leggazdagabbak is csak elvétve engedhették meg maguknak. Az pedig végképp húsbavágóvá tette a távolságot, ha ez a családtag nem tudott hazautazni az ünnepekre sem.

Mire használják nagyszüleink az internetet?

Riportunkban a nyugdíjas korosztályt kérdeztük internetezési szokásaikról. Mire, hogyan használják a világhálót, chatelnek-e az unokáikkal vagy vásárolnak-e webshopokban? A válaszokon magunk is meglepődtünk.

Mára ezt a helyzetet alaposan átírta a globalizáció és a technológia, különösképpen a kommunikációs technológia fejlődése. Míg a globalizáció miatt az utazás, akár a hosszabb távú utazás is gyakorlatilag mindennapos lett, a kommunikáció, a kapcsolattartás új módjainak köszönhetően ez az életmód mégsem olyan elszigetelt és magányos egyik oldalról sem. És egyfelől kicsit sajnáljuk, hogy a klasszikus levélírás és a vele járó stílus, írás- és önkifejezési készség kihalóban van, vagy, hogy milyen elképzelhetetlen, hogy néhány generációval ezelőtt hónapokra előre is képesek voltak az emberek találkozókat megszervezni, pedig nemhogy messenger, telefon sem volt.

Ugyanakkor az azért csodálatos, hogy a kommunikációs technológia fejlődése nem csak közösségi médiát és folyamatosan ránk ömlő inger- és információ-áradatot hozott, de azt is, hogy a távolságok már nem tűnnek olyan áthidalhatatlannak.

A mobiltelefon, az e-mail, a chat, a videótelefonálás és társaik révén távolba szakadt családtagjainkkal lehetőségünk van nem csak a mindennapok apró-cseprő ügyeit, de az ünnep fényét is megosztani.  Legfeljebb az időzónákhoz kell igazítani a hívások időpontját. És persze, nem ugyanaz videón látni a nagyi mákos bejglijét, mint élőben, ahol illata, és nem mellesleg íze is van, de ha videótelefonálás közben az ásotthalmi nagyi és a Columbián tanuló unoka párhuzamosan dagasztják a tésztát, ki-ki a maga konyhájában, míg a nagyi néha mond egy-egy jótanácsot, akkor azért egész finom másolatok születhetnek.

Fotó: Thinkstock