Nagy Szent Miklós püspök Kr.u. 270 körül született, a kis-ázsiai Myra (ma a törökországi Demre) városának püspöke volt, minden bizonnyal részt vett az első nikaiai zsinaton. Tisztelete a VI. századtól terjedt keleten és nyugaton is, ünnepnapja december 6. Ennél többet történeti hitelességgel nemigen mondhatunk róla, a hagyomány szerint jóságával és lelkipásztori buzgóságával tűnt ki kortársai közül, már életében több csodát vitt véghez és már halála előtt is szentként tisztelték.
Aranyat dobott be az ablakon
Életének eseményeit elsőként a szentek életútját bemutató, XIII. századi Legenda Aurea foglalta össze. Gazdag, szent életű szülők gyermeke volt,elhivatottsága azon nyomban megmutatkozott: egynaposan felállt a mosdóteknőben, és böjti napokon csak naponta egyszer volt hajlandó szopni. Később sem vett részt kortársai szórakozásában, játék és bolondozás helyett inkább a templomban töltötte idejét, a Szentírást tanulmányozta.
A szülei halála után örökölt roppant vagyont szegényke között osztotta szét, ifjúkora első feljegyzett jócselekedete is ezzel kapcsolatos. Egy szomszédja annyira elszegényedett, hogy három lányát nyilvánosházba akarta adni, hogy így legalább ételre fussa a jövedelmükből. Miklós ezt meghallván elborzadt, az éj leple alatt egy arannyal telt erszényt dobott be nyitott ablakukon. Később ezt még kétszer megismételte, az apa így becsülettel kiházasította lányait, megmenekültek a szégyentől.
Megmentette a tengerészeket
Amikor Myra városában meghalt a püspök, az egyháznagyok isteni sugallatra választották meg utódját: aki virradatkor először lép be a templomba, és akinek a neve Miklós, azt szenteljék püspökké. Persze, hogy a mi Miklósunk volt ez az ember, először tiltakozott, majd elfogadta az Úr akaratát, alázatosan, komoly erkölcsöket követve viselte hivatalát, szolgálta az embereket.
Híre messzi földre eljutott, amikor hajósok komoly veszélybe kerültek a tengeren, hozzá rimánkodtak. Meg is jelent valaki az ő képében, segített nekik megigazítani a vitorlarudakat, hajóköteleket, és a vihar is rögtön elült. Amikor a hálás férfiak eljutottak Miklós templomába, azonnal felismerték benne a tengeren őket megmentő férfit.
Feltámasztotta a gyerekeket
Történt egyszer, hogy egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút. Megölte őket, holttestüket só közé rejtette egy hordóba, hogy alkalomadtán kimérje majd vendégeinek.
Már halála után volt, hogy egy házaspár Szent Miklóshoz imádkozott gyermekáldásért. Fiúk született, az apa hajóra szállt vele, hogy elvigye a myrai Szent Miklós templomba a megígért díszes kelyhet. Útközben a gyerek a kehellyel akart vizet meríteni a tengerből, de beleesett és megfulladt.
Az apa így is teljesíteni akarta fogadalmát, és másik, az ígértnél kevésbé díszes kelyhet helyezett az oltárra. Egy láthatatlan kéz azonban lesöpörte onnan, és abban a percben halottnak vélt kisfia szaladt be a templomba az eredeti ajándékkal. Elmondta: miután vízbe esett, Szent Miklós püspök vette az ölébe és megmentette életét.
Miklós a Mikulás
Miklós halálának dátumát nem ismerjük, 343-352 közé teszik, és természetesen december 6-ra, hiszen szentek ünnepe mindig haláluk, azaz égi újjászületésük napja. Myrában templomot emeltek tiszteletére, miután a várost szeldzsuk törökök foglalták el a XI. században, Miklós maradványait Bariba vitték.
Ő az utazók, a kereskedők, a zarándokok, a tengerészek, az aggszűzek és a gyerekek védőszentje. Legnagyobb kultusza Oroszországban van, de ő a védőszentje Görögországnak, Szicíliának, Lotaringiának és Apuliának, illetve Kecskemétnek is. Hazánkban a bizánci kapcsolatok révén terjedt tisztelete, mintegy hatvan községet neveztek el róla.
Láncos Miklós
A Miklós napi ajándékozás Magyarországon osztrák hatásra jelent meg a XIX. században, és eleinte a városokban terjedt. A téli ünnepek ajándékozó figuráinak azonban régi hagyományai vannak egész Európában: részben szerencsét hozó és ajándékozó, részben ijesztő, démotikus lényekről van szó.
A magyar hagyomány részben a diákok középkori püspökválasztási szokásából ered, ami a XIII. században került Miklós napjára. Ez a miklósolás vagy Láncos Miklós ünnepe, Szent Miklós és a gyerekek szoros kapcsolatára épült, a karácsonyra való készülődés része volt:
Idővel az egész a tréfa és a játék irányába változott, sőt néha el is durvult. A fenyítést Miklós a későbbiekben a kíséretében lévő ördögökre, azaz krampuszokra bízta, akiktől meg is védte a kicsiket. A kormos képű, szarvakat viselő krampuszok ijesztgették a gyerekeket, megpróbálták őket elragadni, a Mikulás erre megszégyenítette, elzavarta, esetleg láncra is verte őket – ezért nevezték a Mikulás ünnepet Láncos Miklósnak a Dunántúlon.
Meg is verték az embereket
A XIX század utolsó évtizedeire, az első ablakokba tett csizmák megjelenésekor a miklósozás „általánosságban” már zajos, játékos elemekkel tarkított szokás volt, kiszorult belőle a karácsonyra való lelki készülődés, sok helyen felbukkant benne a gonoszűzés is. Néha elég durván.
Vépen Láncos Miklós álarcban, láncot zörgetve ijesztgette a lányokat a tollfosztóban, néha fához, kútágashoz kötözte őket és a gyerekeket. Cserébe gyakran megkergették. Csornán a legények arcukat bekormozva, derekukra láncot kötve mentek a házakhoz köszönteni, imádkozni, amiért ajándékot kaptak.
Ördöggel és koldussal járt
Máshol egész eseménysorozat alakult az ünnep köré. Öt legény öltözött be Miklós püspöknek, angyalnak, halálnak, ördögnek és koldusnak, majd fonóról-fonóra jártak. Először a püspök lépett be, imádkoztatni kezdte a lányokat, akik tréfásan válaszoltak. Miklós ezért megharagudott, csöngetett, mire belépett a halál, és fa kardjával úgy tett, mintha lefejezné a pimasz menyecskét.
Beólálkodott közben az ördög, láncra verte a lányt, a konyhába vitte, ahol a legények ölelgetni kezdték. Megesett rajta az angyal szíve, visszavitte a szobába, legvégül pedig a koldus kért tőle alamizsnát. Ezt minden jelen lévővel eljátszották, de megesett, hogy egy-egy hevesebb asszony elkapta az ördögöt és jól megtáncoltatta.
Ehhez képest lássuk be, elég szegényes a globalizált Mikulás rénszarvas húzta szánja és a cipőkbe rejtett csoki…
Kiemelt kép: LeeImage/AFP
