Klaus Honninger, a chiclayói paleontológiai múzeum igazgatója szerint a borostyánkövek közül a legnagyobbak elérik a 12 centimétert. A leletek a miocén földtörténeti korból, a 23-5 millió évvel ezelőtti periódusból származnak.
A rovarok, amelyek egykoron a fagyanta fogságába estek, rendkívül jó állapotban maradtak fenn. Egyaránt akadnak közöttük méhek, legyek, pókok és fatetvek.
A paleontológus szerint találtak olyan pókfélét is, amelynek “kutyafeje” van, négy lába pedig lényegesen hosszabb, mint a törzse. Némely borostyánkőben napraforgómagokat fedeztek fel.
“Ezek a felfedezések igen fontosak, mivel a rovarok és a napraforgómagok egyaránt az éghajlatváltozásokról árulkodnak. Szélsőséges módon alakult át a miocén korban az időjárás, aminek következtében e rovarfajok többsége kipusztult” – magyarázta Honninger.
Ugyanez a kutatócsoport fedezte fel néhány hónapja Peru északi részén, 3700 méter magasságban egy krétakori, azaz 145 millió és 65 millió évvel ezelőtti időszakból származó tintahal fosszíliáit.
