Az afrikai elefántokról ismert, hogy szívesen vesznek sár- és vízfürdőket, miközben ormányukkal fröcskölik magukat. Jókedvű unaloműzésnek tűnik, valójában azonban biológiai okok állnak a viselkedés hátterében: bőrükben nincsenek izzadság- és faggyúmirigyek, amelyek sok más emlősnél a bőr nedvességéről és rugalmasságáról gondoskodnak.
Megtartja a vizet
Emellett a fürdőzéssel elkerülik a túlhevülést, illetve a barázdált bőrükön remekül megragadó, sár védelmet jelent a paraziták és a napsugárzás ellen is.
Michel Milinkovitch, a Genfi Egyetem evolúciógenetikusa és csapata azt vizsgálta, hogyan jön létre ez a sokféle segítséget nyújtó ránchálózat. Ehhez különböző forrásokból származó elefántbőrmintákat elemeztek, és arra az eredményre jutottak, hogy a barázdák a felhám (epidermis) úgynevezett fénylő rétegében (stratum lucidum) vannak. Ez azért különleges, mert élettelen anyagokban gyakori a fizikai szakadási minta, biológiai rendszerekben azonban nagyon ritka –idézi az MTI.
Csak az afrikai
A kutatók szerint az epidermis szakadása helyi hajlítási feszültség eredménye: az elefántbőr ugyanakkor túlzottan elszarusodott és pikkelyszerű, ráadásul milliméternyi kiemelkedésekből álló rácsszerkezeten növekszik.
Számítógépes modellekkel a kutatók kiszámították, hogy ennek a három paraméternek a kombinációja elegendő mechanikus hajlítási feszültség gerjesztéséhez, amely a bőr folyamatos vastagodásával szakadási csatornákat eredményez. Az elméletet alátámasztja, hogy az újszülött borjaknak még nincsenek ilyen csatornáik.
Arra azonban továbbra sincs magyarázat, hogy az afrikaival ellentétben az ázsiai elefántok miért nem rendelkeznek ilyen szakadási mintázatokkal.
Illusztráció: MICHEL & CHRISTINE DENIS-HUOT / BIOSPHOTO
