A fogadalmi ajándékok évezredek óta a vallások részei. Az ókori görögök és rómaiak apró tárgyakat, szobrokat, vagy akár egész épületeket emeltek egy-egy istennek, csak hogy kívánságaik valóra váljanak, vagy épp halálták meg az életükben beállt hirtelen változást, a baj elárulását: kigyógyulásukat egy betegségből, vagy egy szerencsésen túlélt balesetet.
A szokás a kereszténységben is gyökeret vert, sőt, a hazai katolikus templomaiban – így a józsefvárosi gumijavító műhelyből lett első magyar Szent Rita-templomban – ma is találkozhatunk a márványból vagy más nemes kövekből készült hálaadó táblákkal:
Nem mindenhol maradtak azonban az egyszerű kőtábláknál, vagy a meggyógyult testrészeket ábrázoló szobroknál: az 1490-es évek Itáliájában megjelenő fogadalmi festmények hirtelen divatossá váltak, és a következő évszázadban megállás nélkül készültek a hasonló darabok.
Ennek fényében nem meglepő, hogy a következő száz évből máig több mint tizenötezer különböző méretű műalkotás maradt fenn, köztük olyan mesterművek, mint a velenceiek Oszmán Birodalom elleni háborújának (1499-1503) egyik győztes csatája után megszületett
Tiziano két méter szélesre nyúló munkája:
Ex voto (=fogadalmi ajándék) festmények a következő évszázadokban is készültek a mai Olaszország területén, de leginkább a latin világban váltak népszerűvé – olyannyira, hogy Mexikóban egyenesen a népművészet ma is szerves részévé váltak.
Nézzünk is néhány érdekes példányt!
Fejre esett virágcserép a római Via del Nazzarenón, 1890 körül
Bikatámadást túlélt férfi ajándéka, 1912
Autóbaleset a húszas évek végén
Kerékpárbaleset, 1928
A mexikói Tepoztlánban feltűnt két ufó eltűnéséért hálát adó festmény – a csészealjak addig maradtak, míg a képet készíttető férfi, Ricardo Arriaga és családja nem kezdtek el Szűz Máriához imádkozni, 1960
Ittasan autóbalesetet szenvedett férfi hálája, 1969
Hála a megmentett kézért
Zuhanás a tetőről
