Mintegy száz vállalkozást jutalmazott a lapunk által szervezett Üzlet & Siker Minősített Vállalkozás pályázata az évek folyamán. A 2004-től rendelkezésre álló árbevételi adatok feldolgozása szerint ez a vállalati kör átlagosan évente 35 százalékkal növelte kibocsátását. Noha az átlagra mindig jó hatással van egy-egy kiugró teljesítmény, a vállalatok jelentős többsége, mintegy háromnegyede növekedett az évek folyamán.
Egyértelműen az informatika az a terület, ahol a sztárokra bukkanhatunk (AITIA International, XAPT Hungary, NavNGo Kft., Dension Audio Systems Kft.). Nem ritka körükben az évi két-háromszoros vagy akár tízszeres árbevétel-bővülés sem, ők a kkv-szektort néhány küzdelmes év után gyakorlatilag kinövik. Jól szerepelnek még a kereskedők, valamint olyan vállalkozások, amelyek egy-egy réspiacra szakosodva válnak egyeduralkodóvá, legyen az göngyöleg, légterelő vagy öltözőszekrény.
Jégkorszak
A 2007-es év gazdálkodási körülményei azonban még a díjazottjainkra is rányomták bélyegüket: azok a cégek, ahol hozzájutottunk árbevételi adatokhoz (a Dun & Bradstreet révén), csupán átlagosan 5,7 százalékos növekedést tudtak produkálni, és fele-fele arányban találhattunk köztük csökkenő, illetve növekvő árbevételűeket.
Ha az összes valamikori díjazottunk (létszámuk már a százat is meghaladja) tavalyi teljesítményét nézzük, akkor 9,5 százalékos növekedési átlagot látunk, és csupán harmaduknak romlott a teljesítménye az év folyamán.
Bár ez az ország GDP-növekedését még így is meghaladó érték, de jelentősen elmarad a korábbi évek 20–30 százalékos növekedési számaitól.
Érték a stabilitás
Úgy tűnhet tehát, hogy a növekedési sztoriknak vége. Az Üzlet & Siker eddigi pályázatain sikerrel szerepelt vállalkozások közül véletlenszerűen kiválasztott, különböző ágazatokban működő négy cég ügyvezetője jelenleg inkább szerény növekedési pályát leíró árbevételről számolt be, és már ezt is egyértelműen sikerként élik meg. Ennek jelentőségét az is igazolja, hogy az egyik „stagnáló” céget időközben felvásárolta egy európai pénzügyi befektető. Magyarán: a külső szemlélő szemében is elismerésre méltó a stabil működés a honi gazdasági környezetben.
– Pesszimisták vagyunk mi, magyarok, mert azt hisszük, meg persze azt is tanultuk az iskolapadban, hogy ha valami nem növekszik, az egyúttal hanyatlik is – kezdi Tóth Péter, a csomagolóanyagok és vegyesiparcikkek felhasználási tanácsadásával, illetőleg kül- és nagykereskedelmével foglalkozó Plast-ker Kft. ügyvezetője. – Pedig akkor is lehet sikeres egy cég, ha a saját területén megbízhatóan teljesít, és hosszú távon biztos megélhetést nyújt dolgozóinak.
Németországot említi példaként: ott teljesen megszokott, hogy a beszállítókkal hosszú távú együttműködést alakítanak ki, s nem adnak fel egy régóta bejáratott együttműködést rövid távra szóló, 1-2 százalékos megtakarításért. A kisebb cégek sem törekszenek mindenáron az extrém növekedésre, s talán nem is szenvednek annyit az ezzel járó növekedési bajoktól.
Az 1991-ben alapított Plast-ker az Üzlet & Siker 2006-os pályázatán csökkenő forgalommal lett minősített vállalkozás és kategóriagyőztes. Ahogy Tóth Péter a díjátadó idején fogalmazott: a versenyképességi audit legfontosabb üzenete az volt számukra, hogy még sincs itt a „világvége”, s ez erőt, önbizalmat adott a továbbiakhoz. Visszatekintve az látható, hogy a 2002-es 863 milliós árbevétel után 2005-ben 637 millió forintos árbevételt értek el (ez alapján készült az említett audit), s a tavalyi 640 millió azt mutatja, hogy ezen a szinten stabilizálódott a cég forgalma.
A Plast-ker továbbra is „két lábon” áll, bár az elmúlt években próbálkoztak egy „harmadik láb” beállításával, de a papírhulladék-export terve végül nem valósult meg. Tóth Péter azt mondja, hogy a csomagolóanyagok kereskedése, forgalmazása üzletágban, illetve az ezzel kapcsolatos tanácsadás területén sikerült komoly növekedést elérniük. Igaz, nem a vevők száma emelkedett jelentősen, hanem régi partnereik egy része növelte megrendeléseit. Ezzel szemben a vegyesiparcikk-kereskedelmi és tanácsadási üzletágukban egyértelmű a visszaesés. Ezt azzal magyarázza, hogy a közbeszerzési pályázatokon nem sikeresek a minőségi termékek.
Közbeszerzés: mi számít?
Míg az uniós bővítés nyomán támadó konkurensek, vagy a gazdasági megszorítások mind kivédhető hatások voltak, a hazai közbeszerzési gyakorlat viszont kifejezetten hátrányosan érinti a cégüket. Nem is az a baj, hogy egyre kevesebb pályázat jelenik meg – magyarázza Tóth Péter –, sokkal inkább az, hogy gyakran szinte kizárólag árspecifikus a kiírás. Nincs mód arra, hogy a cégek több változatban, mondjuk, alacsony, közepes és magasabb kategóriájú termékkel adjanak be ajánlatot: „Ma olyan a közbeszerzési gyakorlat, hogy ha jobb minőségű termékkel pályázunk, akkor biztosan nem nyerhetünk, mert a legolcsóbb ajánlat visz mindent.”
Másként vélekedik a hazai közbeszerzésekről Bacsik Lajos, a Wetex Kft. ügyvezetője. Cégük a kezdetektől közbeszerzésekkel foglalkozik, minden évben meg kell küzdeniük az elsőségért, mert ebben a „műfajban” nem díjazzák a dobogós helyezéseket. Elmondhatják ugyanakkor magukról, hogy ma már visszatérő, megbízható beszállítói a kincstárnak és a honvédségnek.
Bacsik Lajos úgy tapasztalja, hogy sokat fejlődött a közbeszerzési gyakorlat az elmúlt években. Azon a területen, ahol nekik tapasztalatuk van, elmondható, hogy a korábbi 100 százalékos ármeghatározottság 30–60 százalékra csökkent, előtérbe kerültek viszont a minőségi és a szolgáltatási mutatók. Példaként említi a debreceni oktatási központ szerszámgéppályázatát. Azon eleve csúcsminőséget vártak a szállítóktól, mondván: csak a legfejlettebb technológiát érdemes tanítani.
Szolgáltatást az áru mellé
„A multik általában a forgalomban gondolkodnak, s nem törődnek az egyes vevővel, míg egy olyan mikrovállalkozás, mint a miénk is, nem csupán lerakja az árut, hanem valamilyen szolgáltatást is kínál mellé, sőt extrém kis mennyiség szállítására is vállalkozik” – magyarázza a Wetex Kft. szemléletmódját Bacsik Lajos ügyvezető, aki minden alkalommal elmondja: „mi igazán mélyről indultunk”.
Az 1994-ben egy belvárosi pincehelyiségben alapított cég 2005-ben elnyerte az Üzlet és Siker Minősített Vállalkozása-címet. A vállalkozás első profilja a textilkereskedelem volt, de miután megszűnt a Nivófer Kft. Bajcsy-Zsilinszky úti Textilház üzletének bérleti lehetősége, kialakították a papír-irodaszer és tisztítószer profilt. A rendszerváltás után ugyanis a közintézmények és egyéb egészségügyi, ipari cégek egyre jobban igényelték az áruk házhoz szállítását és a vevőorientált kiszolgálást, amit a monopol- vagy majdnem monopolhelyzetben lévő nagy kereskedelmi cégektől nem kaptak meg.
A Wetexet nem érintette igazán a bolgár és román EU-csatlakozás. A kormányzati megszorító intézkedések nyomán csökkenő állami megrendeléseket ellensúlyozták az uniós pályázati lehetőségek.
Csapda vagy hitel?
Az évek óta 400 millió forint körüli árbevételt teljesítő Wetex ügyvezetője úgy látja, a mostani létszám- és árbevételi sávból nem lehetne tisztességes eszközökkel kitörni külső források nélkül. Véleménye szerint a bankok hitelajánlásai még mindig „csapdajellegűek”. Javult az elmúlt években a hozzáállásuk, de ha az adós cég időlegesen kedvezőtlen piaci helyzetbe kerül, bajait csak tovább tetézi a hitelező likvidációs türelmetlensége.
A globális pénzügyi válság nyomán az utóbbi időszakban megnehezült a hitelfelvétel, de ezt nem tartja bajnak Winkler Ferenc, a Gravoform Kft ügyvezetője. Talán jobb is, hogy a felelőtlen hitelezés időszaka lezárult, mondja. Számukra most fejlesztési időszakot határozott meg a tulajdonos, s ennek része a hitelfelvétel is, de a cég a szigorodó feltételeknek is meg tud felelni.
Kétségei vannak viszont a technológiai fejlesztésben érdekelt termelő cégek pályáztatásával kapcsolatban. Azt mondja, a jelenlegi szabályok szerint egy adott régióban akár tíz azonos területen dolgozó vállalkozás is kaphat uniós forrást technológiai fejlesztésre. Igen ám, de a mai fejlesztés értelmét a holnapi termelésfelfutás adhatja, márpedig párhuzamos fejlesztések esetén nincs mód arra, hogy mindenki eladhassa termékét.
Ha kopogtat a befektető
Tavaly egy európai pénzügyi befektető vette meg a feliratok és információs rendszerek gyártásával foglalkozó Gravoform Kft.-t, amely az Üzlet & Siker pályázatának eddig legsikeresebb cége: négyszer nyert minősítettvállalkozás-címet, 2003-ban, 2005-ben és 2006-ban is kategóriagyőztes lett. Winkler Ferenc ügyvezető hangsúlyozza, mennyire büszkék az Üzlet & Siker-nagydíjra és az időközben elnyert Üzleti Etikai Díjra is, de egy termelő cég életében annál nagyobb elismerés nem jöhet, mint hogy egy befektető a maga szigorú feltételeivel megvásárlásra érdemesnek tartja. A vállalat menedzsmentje változatlan – teszi hozzá –, a cég teljes kivásárlása pedig három év alatt realizálódik.
Az elmúlt időszakról azt mondja Winkler Ferenc, hogy 2006-ban és 2007-ben stagnált a cég árbevétele, erre az évre azonban növekedést prognosztizálnak. Mindamellett úgy véli, hogy egy tizennyolc éve működő cég nem feltétlenül piaca bővítésében tudja megmutatni az értékeit, hanem azzal, hogy egy már „beállt” piacon is egyre hatékonyabban tud termelni – kihasználva saját belső tartalékait.
A kiigazítás gazdaságpolitikájával kapcsolatban ambivalensen fogalmaz. Egyfelől már-már képtelenség kitermelni az élőmunka terheit, másrészt mégis csak ez az út. Nem is ezek a terhek jelentik az igazi gondot, mondja, hanem a tisztességtelen piaci magatartás. Az a gyakorlat, hogy az egyik cég fizet járulékot, a másik meg eltitkolja az alkalmazottakat.
Kevesebb a nettó
Több területen is saját kockázatú fejlesztéseket indítottunk, felismerve hagyományos piacunk telítődését, s támaszkodva az elmúlt években tartalékolt forrásainkra – mondja az Üzlet & Siker Minősített Vállalkozása-címet 2003-ban, 2004-ben, 2006-ban és 2007-ben is elnyerő BHE Bonn Magyarország Elektronikai Kft. új stratégiájáról dr. Kazi Károly ügyvezető. (A cégről részletesebben Sikervállalkozás rovatunkban olvashat a 36. oldalon.)
A 2004-ben 430 milliós, 2005-ben pedig 593,7 milliós árbevételt elért cég számára kiugró év volt a 2006-os, amikor részt vettek a hazai egységes digitális rendszer kiépítésben, s így 1,183 milliárdos árbevételt értek el. Reális árbevételi pályának a 2007-es 792 millió forintos forgalmat tartja dr. Kazi Károly: nem kiugró, de tisztes növekedést mutat.
Az elmúlt évek gazdaságpolitikai hatásairól szólva úgy fogalmaz: megérezték a kiigazítás politikáját, mégpedig elsősorban az élőmunka terhei miatt. Ebben az ágazatban sokba kerül a jó munkaerő, mert nagyon magas, esetenként nem is master, hanem PhD-fokú képzettséget igényel. Nem tudnak annyit fizetni nettóban az alkalmazottaknak, amennyit megérdemelnének.
Válság alatt fejlesztenek
A magas hozzáadott értékhez kapcsolódik, hogy a cég megsínyli az extrém erős forintárfolyamot is, mivel a partnerek döntő része euróban fizet. Hiába veszik olcsón az import alkatrészeket, termékeik árában az alkatrészköltség nem haladja meg a 20–25 százalékot. A többi erős forintért „vásárolt” tesztelés, tervezés, kooperáció.
Érzékenyen érinti a céget továbbá a bankrendszerben érezhető pánikhangulat. Régebben a pénzintézetek vadásztak az ügyfelekre, most szinte tapintható az óvatosság. Ez egyébként a már említett technológiai központ előkészítését is lassította, s a kockázati felár nyilvánvalóan növeli a hitelek árát.
Az EU-bővítés hatását nem érzékeli a BHE. Onnan nem jelentkezett konkurencia, s a szakembereiket sem csalták a határon túlra. A világgazdasági lassulás, a mobilszolgáltatási piac telítődése annál inkább érezteti hatását. Ennek elébe menve, illetve a dráguló hiteleket „kikerülve” próbál a cég saját forrásokból, saját kockázattal fejleszteni. Mégpedig a manapság igen sokat ígérő védelmi, biztonságtechnikai iparban.
Arra számítanak, hogy mire a mostani válságból kilábalva, ismét felszálló ágba kerül a világgazdaság, a BHE Bonn Magyarország több friss fejlesztésű termékkel tud megjelenni az újra bővülő piacokon. Ez a fajta előremenekülés, melynek során a szűkülő piaci környezetben a kutatás-fejlesztésre koncentrálnak, arra is alkalmas, hogy megőrizzék a kiváló szakembergárdát.
Gyökeres változások
„Előrebocsátanám, hogy szemben a mesterségesen szított pesszimista közhangulattal, nagyon komoly előrelépéseket tapasztalok a kisvállalati szektorban” – szögezi le dr. Szirmai Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem Kisvállalkozás-fejlesztési Központjának igazgatója. Azt mondja, annak ellenére is egyensúlyba került a gazdaság, hogy kevesebb az állami megrendelés, mint a korábbi időszakban.
A nemzetközi felmérések – mint például a Doing Business vagy a Forbes magazin üzletikörnyezet-rangsora – is azt mutatják: hazánk előrelépett ezen a területen. Más kérdés, hogy a hazai vállalkozók nem akarnak vagy esetleg nem nagyon mernek eredményeikkel dicsekedni – ismerve a honi közhangulatot.
A magyar kisvállalkozói szektort az elmúlt években ért hatások közül a legintenzívebbnek a piac- és referenciacsoport-váltást tartja dr. Szirmai Péter.
A piacváltás ténye közismert, a 80 százalékban domináns KGST-felvevőpiac összeomlott, s mára, technológia- és termékstruktúra-váltás után a fejlett európai és más piacokra termelünk.
A referenciacsoport-váltás azt jelenti, hogy, amíg 20 évvel ezelőtt a tipikus magyar a lengyel éhezőkhöz, a román nyomorgókhoz és a szlovák szegényekhez hasonlította a helyzetét, ráadásul egy olyan 10 milliós ország lakójaként, amely 18 millió ember kenyerét termelte meg, addig ma a bécsi, párizsi, berlini életszínvonal a meghatározó. Ez romló közhangulathoz vezet, hiszen anélkül, hogy tartalmilag bármi változott volna, jelentékenyen visszaesett relatív helyzetünk.
Észre kell azonban venni, hogy nem csak fogyasztási mintákat közvetíthet a referenciacsoport. Talán lassan eljutunk oda, hogy átvesszük a cégvezetési, menedzselési, piaci viselkedési mintákat is.
Közhangulat és termelés
Egy másik komoly hatás, amely az igazgató szerint a szektort érte, az EU-bővítés, különösen annak legutóbbi köre. Él ugyan a sztereotípia, miszerint nekünk a nyugat-európai versenytársakkal kell lépést tartanunk, ráadásul referenciacsoportunk is oda került, de a keleti versenytársakkal is komolyan kell számolnunk. Kettős értelemben is. Egyrészt azokban az ágazatokban, ahol nem a képzettség az elsődleges, sokkal inkább az élőmunka olcsósága (építőipar, útépítés). Másfelől a beruházók, a térség iránt érdeklődő multik letelepítésében.
A harmadik komoly hatás pedig a kormányzati megszorító gazdaságpolitika volt. Amellett, hogy sok érvet adott a kormány alkalmatlanságát bizonyítni akaróknak, kétségtelenül rongálta a közhangulatot, márpedig maga a közhangulat is termelési tényező.
