Sonny Liston 1965-ös kiütése után (Fotó: AFP)
Az olimpiai bajnok és többszörös nehézsúlyú profi világbajnok, aki átformálta az ökölvívást és a profi sportot Cassius Marcellus Clay néven született a Kentucky állambeli Louisville-ben, nevét az ókori római politikusról kapta, aki ellenezte a rabszolgaságot. A sanyarú körülmények között nevelkedő srác tizenkét évesen lépett először a bokszterembe, célja ekkor még csak az volt, hogy meg tudja védeni magát.
Az ökölvívás annyira magával ragadta, hogy tizenhat évesen otthagyta az iskolát (ahol amúgy is a legrosszabb tanulók között volt). Az élet őt igazolta, az 1960-as római olimpián félnehézsúlyban győzött. A faji megkülönböztetés miatt azonban az Egyesült Államokban alig vettek tudomást olimpiai bajnoki címéről, így felháborodásában – legalábbis a legendák szerint – az Ohio folyóba dobta aranyérmét.
Miután amatőr szinten mindent elért, profinak állt. A fizikai felkészülés mellett művészi szintre emelte a lélektani hadviselést is: ellenfeleit igyekezett már a mérkőzést megelőzően elbizonytalanítani, nem ritkán előre kijelentette, hogy melyik menetben küldi padlóra őket (és az esetek többségében állta a szavát). Előszeretettel hangoztatta az azóta már védjegyévé vált mondatot, miszerint ő a legnagyobb (I am the Greatest).
Első világbajnoki címmérkőzésén 1964-ben nem sok esélyt adtak neki Sonny Liston ellen, ám ellenfele a hatodik menetet követően feladta a meccset. A friss világbajnok szinte ezzel egy időben jelentette be, hogy csatlakozott a Nation of Islam nevű radikális afroamerikai szektához, és nevét is megváltoztatta: előbb a Cassius X, majd a Muhammad Ali nevet vette fel.
1965-ben a visszavágón 105 másodperc után, az első menetben padlóra küldte Listont. A bíró véget vetett a meccsnek, de Ali továbbra is tombolva állt ellenfele fölött, követelve, hogy az folytassa a küzdelmet. Címét a hatvanas években többször megvédte, miközben politikai téren is egyre aktívabbá vált. 1967-ben megkapta behívóját (három évvel korábban még elbukott az írás-olvasás próbán), de hitére hivatkozva megtagadta a katonai szolgálatot. A bíróság ezért börtönre ítélte, s bár végül nem kellett a rácsok mögé vonulnia, megfosztották bokszlicencétől és három évre eltiltották, így elvesztette világbajnoki címét.
A Liston elleni visszavágó:
A szorítóba csak 1970-ben térhetett vissza, de ekkorra gyorsasága kicsit megkopott és ellenfelei is kielemezték stílusát. Ali 1971. március 8-án alulmaradt Joe Frazierrel szemben, a szakértők leírták. Ő azonban összeszedte magát, s mindenkit (Fraziert is) megverve kivívta a jogot, hogy Kinshasában ringbe szállhasson a regnáló bajnok George Foreman ellen. Az évszázad egyik legnagyobb érdeklődéssel várt és legnézettebb összecsapásán Ali győzött. A közönség pedig a “lebegj mint a pillangó és szúrj mint a méh” után újabb szállóigével lett gazdagabb: az “Ez minden, amit nyújtani tudsz?” azóta még ellenfeleiket heccelő amerikai elnökjelöltek száját is elhagyta.
Lebegj mint a pillangó és szúrj mint a méh:
Ali 1978-ban váratlanul elveszítette címét Leon Sprinks-szel szemben, majd újra visszanyerte az övet. Ezután bejelentette visszavonulását, s két vesztes meccs után, 1980-ban végleg letette a bokszkesztyűt.
A legendás sportolónál, aki megszámlálhatatlan kitüntetés és cím birtokosa, 1984-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak, ami a fizikai tünetek ellenére nincs kihatással szellemi képességeire. 1996-ban, az atlantai olimpián ő gyújtotta meg a lángot, 1999-ben pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad legjobb sportolójává választotta Alit, akinek kilenc gyermeke közül egyik lánya, Laila szintén sikeres profi bokszoló. Ali megromlott egészségi állapota dacára fáradhatatlanul utazik, a szegénység és az éhínség elleni küzdelem apostola. A szakmában örök vita, vajon Sugar Ray Robinson, Rocky Marciano, Joe Louis vagy éppen Ali volt-e a legnagyobb bokszoló, de biztos, hogy a legtöbb könyv, film, sőt sláger Aliról született.
Egy összeállítás Aliról:
