A válásom után a neten ismerkedtem, így találtam rá Imrére, a nagy szerelemre. Eleinte nem akartam tőle semmit, ő igen tőlem. Mégis, valamiért nem tudtam csak úgy elmenni mellette, találkoztunk, és beleszerettem. Sokszor rendre utasított, figyelnem kellett a tetteimre, szavaimra, és csak akkor volt hajlandó találkozni, ha neki is megfelelt, volt, hogy semmibe vett. Ennek ellenére szerettem, de tudtam, hogy ki kell lépnem ebből, mert kikészít ez a szerelem.
Az olvasói levelet Magdától kaptuk, aki a kettőt szeretni témában írt nekünk őszinte levelet.
„Szükségem volt valakire, aki eltereli róla a figyelmem, ismét az interneten kutakodtam, és megtaláltam Dávidot. Úgy indultam a találkozásokra, hogy csak beszélgetni szeretnék, mert szenvedek valaki miatt, és komolyabbat nem szeretnék. Belement, és addig találkozgattunk, beszélgettünk, amíg belém szeretett – úgy, ahogyan én Imrébe. A felejtés ezzel együtt nem ment, néha még találkozgattam Imrével, és a szívem őt is választotta, az eszem viszont Dávidot – akit tiszteltem, megszerettem, sosem hagyott el, kivárta amíg döntök. Mellette döntöttem, és véget vetettem Imrével mindennek. Sok idő eltelt, sokszor előtör még ma is az emléke, de elhessegetem. Ilyenkor váratlanul üzenetet kapok tőle, mintha éreznénk egymást, olvasnánk egymás gondolatában. Tudom, hogy Dávid az, akivel az életem jó lehet, bár nem nagy szerelem a részemről, szeretem, de nem úgy, ahogyan ő engem. Nem akarom és nem is fogom megbántani soha, ő az, aki kihúzott a lelki válságból és akivel helyrebillent az életem.”
Honnan tudjuk, hogy tényleg jó nekünk valaki mellett?
A Lélektárs, az Igazi, a Nagy Ő mind olyan fogalmak, amiket sajnos a kultúránknak köszönhetően előszeretettel keresünk. Az ilyen szerelmekbe vágyunk beledögleni, csakhogy az igazi, az egyetlen mint olyan, nem feltétlenül létezik, az e köré épített kultusz pedig olyan elvárásokat támaszt, amiket nehéz megugrani. Például az örök boldogságot, és azt, hogy ha megtaláljuk Őt, akkor már soha az életben több gondunk nem lesz. A problémáink elillannak, örökké fergeteges csókcsatákban és hatalmas szerelmeskedésekben fogunk élni. Ez szép álom, de a romantikus filmekkel szemben az életben krízisek, konfliktushelyzetek, anyagi gondok, családi problémák is vannak, és a párkapcsolat akkor lehet tartós, ha a két ember együtt, közösen képes együttműködni.
Azt, hogy hogyan állunk a párkapcsolatokhoz, befolyásolja az is, hogy milyen csomagot viszünk magunkkal a gyerekkorunkból, hogy a kötődést hogyan éljük meg, és hogyan vagyunk képesek kifejezni a másik iránt érzett szeretetet. Ezek azok a területek, amiken sok-sok párkapcsolat bukhat, kivéve, ha hajlandóak vagyunk tenni érte. És itt jön az Igazival kapcsolatos tévhitek miatt a legtöbb gond: azok, akik hisznek az egyetlen nagy szerelemben, szinte biztos, hogy nehezebben fogják tudni kezelni a felmerülő problémákat. Amikor a rózsaszín köd elillan, akkor szembetaláljuk magunkat a valósággal: a másiknak is vannak hibái, amiket vagy meg tudunk együtt oldani vagy sem. Vagy képesek vagyunk tolerálni, hogy néha ő is hibázik, a viselkedése nem mindig tökéletes, vagy továbbra is elvárjuk, hogy olyan legyen, mint a kezdetekben.
Az olvasói levélben az fogalmazódik meg, hogy a nagy szerelem kissé korlátozta olvasónk viselkedését, lehetséges, hogy a férfi is olyan elvárásokat támasztott, amiknek olvasónk nem tudott megfelelni. A leírtak alapján a férfi igyekezett megváltoztatni olvasónkat, és olyanra formálni, aki számára megfelelő.
Azt, akit szeretünk, olyannak szeretjük amilyen, és a kapcsolat akkor lehet kiegyensúlyozott hosszú távon, ha képesek vagyunk egymás felé fordulva, egymáshoz szeretettel beszélve megérteni és elfogadni a másikat. Olyan partnerek mellett, akik folyton meg akarnak változtatni valamiért, a görcsös megfelelni vágyás és a csalódás szinte garantálható hosszú távon.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
