Az említett helyszínen egy szunnyadó vulkán lejtőiről szén-dioxid buborékol a vízbe, enyhén savasabbá téve azt. A “laboratórium” hűen mutatja a jövőbeli körülményeket, amennyiben a szén-dioxid-kibocsátás továbbra is a jelenlegi ütemben zajlik.
Az óceánok elnyelik az emberi tevékenységek nyomán a légkörbe jutó szén-dioxid egy részét, így az óceánok egyre savasabbá, máshogy szólva kevésbé lúgossá válnak. Ennek köszönhetően a korallok és más tengeri állatok egyre kevésbé lesznek képesek meszes vázat kialakítani.
A tengervíz átlagos pH-ja 8,1; ez már 0,1 tizeddel alacsonyabb, mint az ipari forradalom előtti időkben. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – IPCC – . előrejelzései szerint a század végére a növekvő kibocsátásoknak köszönhetően a pH akár 7,8-ra is csökkenhet.
A pápua új-guineai helyszínen kevés korallfaj él meg 7,8-as pH-érték mellett. A zátonyokat a Porites nembe tartozó ágnélküli korallok dominálták. A fajokban gazdag korallzátonyokat ezzel szemben szerteágazó, összetett formációk jellemzik. Az egyszerű alakzatok jóval kevesebb faj számára nyújtanak élőhelyet, környezetük ezáltal jóval sérülékenyebb mindennemű behatással szemben.
A vizsgált helyszín még savasabb, 7,7-es pH-jú részén teljesen megszűnt a korallképződés, az aljzatot tengeri füvek uralták, de leveleikről hiányoztak az amúgy ott élő meszes vázú csigák.
A kutatócsapat hangsúlyozza, hogy a Pápua Új-Guinea mellett megfigyelt körülmények jobbak, mint a jövőben várhatóak. A savas zónák ugyanis rendszeresen kapnak a környező, egészséges koralloktól lárvautánpótlást. Amennyiben azonban az alacsony pH óceánok-szerte eluralkodik, sehonnan nem érkezik majd utánpótlás.
Ezen kívül a vizsgált helyszín koralljait csak minimális mértékben érték más negatív hatások, mint amilyen a halászat, a szennyeződés vagy a betegségek. Ehhez képest egy nagyszabású tanulmány nemrég azt a következtetést vonta le, hogy a korallzátonyok háromnegyede veszélyeztetett, elsősorban a romboló és kizsákmányoló halászat révén.
