Az interaktív filmről való álmodozás nem most kezdődött, már évtizedekkel ezelőtt is kísérleteztek azon, hogy a néző szabad kezet kapjon, és adott pontokon eldönthesse, hogy merre haladjon a cselekmény. A forradalmárok szerint ez nemcsak demokratikusabbá teszi a filmezést, de gazdagabb élményt is kínál a régi módszernél, mikor csak egyféleképpen tudunk végigmenni a sztorin. Steven Soderbergh Mozaik című sorozata is ezt célozza meg, ám itt már nem a moziban szavazhatnak az emberek: egy erre kifejlesztett app teszi lehetővé, hogy a néző kedvére bolyongjon a cselekményszálak között. Bár könnyen lehet, hogy ez is ugyanúgy elbukik majd, mint az eddigi kísérletek, van pár tényező, ami bizakodásra adhat okot az alkotóknak. Például az, hogy
- a digitális forradalom óta minden az interaktivitás és személyre szabás irányába halad,
- az HBO állt be a kezdeményezés mögé, amelynek vezetője fantáziát lát az ötletben,
- és ha egyáltalán valaki, akkor épp Soderbergh vihet sikerre egy ilyen kísérletet.
A leginkább az Ocean’s-trilógiáról ismert rendező ugyanis már szinte mindent elért a hagyományos filmszakmában, mégsem kényelmesedett bele a nagy becsben álló filmmogul szerepkörébe. A mai napig az egyik legnyughatatlanabb figura maradt Hollywoodban, aki látványosan unatkozni kezd, ha nem találkozik új, váratlan kihívásokkal. A szakma „csodagyerekeként” robbant be: első filmjével rögtön megnyerte az Aranypálmát Cannes-ban, majd kapott Oscart, Emmyt, rendezett pár blockbustert, pár éve pedig bejelentette, hogy visszavonul a filmezéstől.
Persze nem bírta ki sokáig kamera nélkül, mégsem állt vissza a sorba, inkább ontja magából a forradalmi ötleteket. Ha épp nem Twitter-regényt publikál, akkor azon dolgozik, hogy törje meg a nagy stúdiók uralmát a mozis forgalmazásban, amelynek apropóján megrendezte a tavalyi nyár legszórakoztatóbb vígjátékát. Tarantinóval és Nolannel ellentétben nincs benne semmi nosztalgia a filmezés hőskora és a celluloid iránt: idén mutatják be iPhone-nal forgatott kísérleti thrillerét, az Unsane-t, most pedig a Mozaikkal rukkolt elő, amely nemcsak az HBO új krimisorozata, de egyben a sorozatnézés új korszakának nyitánya is szeretne lenni.
Azt majd az idő eldönti, hogy hozhat-e bármiféle áttörést, vagy nem véletlenül ragaszkodunk a rögzített elbeszéléshez. De az biztos, hogy Soderbeghék már gőzerővel készítik elő a következő sztorikat a Mozaikhoz kifejlesztett platformra, és más filmeseket is buzdítanak, hogy próbálják ki a dolgot. Az app egyelőre csak az Egyesült Államokban tölthető le, így sajnos mi még kóstolhatunk bele az interaktív élménybe. Ahogy az lenni szokott, az amerikai vélemények szélsőségesen megoszlanak abban a kérdésben, hogy mindez csak fölösleges és idegesítő játszadozás-e, vagy tényleg elmélyíti az élményt, amit maga a sorozat nyújt.
Merthogy az app mellett létezik egy hagyományos, hat részes minisorozat is, amely múlt héten került fel az HBO GO-ra, és kicsit olyan, mintha puszta mellékterméke lenne az új formátumnak. A sztori középpontjában egy kisvárosi gyilkosság áll, amely első blikkre ugyan nevetségesen könnyű ügynek tűnik, de a rajta dolgozó rendőrrel együtt mi is fokozatosan elbizonytalanodunk, hogy tényleg az igazi tettest csukták-e le annak idején. Az áldozat ugyanis egy híres és gazdag gyerekkönyv-illusztrátor, Olivia Lake, akinek a halálát épp többen is kívánhatták a végzetes szilveszter éjszakán, és nehéz eldönteni, hogy melyikük ragadott végül kalapácsot, hogy véget vessen a nő életének. Az események akkor kavarodnak fel igazán, mikor négy év után előkerül Olivia holtteste, a meggyilkolásáért elítélt szélhámos húga pedig saját nyomozásba kezd, hogy bizonyítsa bátyja ártatlanságát.
A Mozaik hihetetlen mennyiségű információt zúdít a nézőre, akinek apránként kell egymás mellé rakosgatnia a kirakós, akarom mondani, a mozaik darabkáit. Lassan, okos párbeszédekkel építkezik, előre-hátra ugrál az idősíkok között, sőt, többször megismétel teljes jeleneteket egy-egy újabb nézőpontból, és akkor sem szívbajos, ha szereplők váratlan be- vagy kivezetéséről van szó. A probléma csak az, hogy maga a rejtély nem elég izgalmas ahhoz, hogy ez a dramaturgiai játék hat részen keresztül lekösse a nézőt. Főleg, hogy a Mozaik végül megtagadja az egyértelmű megoldást is, mindenkit találgatások között hagyva azzal kapcsolatban, mi is történt itt valójában, és kinek mi volt az igazi motivációja. Több akar lenni egy szimplán jó kriminél, erre utalnak a művészettörténeti kiszólások is. Mikor például ebéd közben arról vitáznak a szereplők, hogy Seurat és a pointillisták forradalmasították-e a 19. századi festészetet, akkor a Mozaik nyilván saját forradalmi szerepét is megpróbálja kijelölni a filmtörténetben. És talán az sem véletlen, hogy épp a sorozatok etalonjaként számon tartott Drótot emlegetik a kocsmában, ezzel is deklarálva, hogy ez most nem kispálya: a Mozaik a legnagyobbak nyomdokaiba akarnak lépni.
Ambíció tehát van bőven, csak az ütős tartalom hiányzik mögüle. Nem arról van szó, hogy unalmas volna: az okosan megírt jelentek és a bűnügyben rejlő alapfeszültség szépen elviszik hátukon a sztorit, de csúcspontokra és katarzisra nem érdemes számítani. Mintha a cselekmény szerkezete kissé esetleges volna, csakhogy itt a szabad választást sem kapjuk meg mellé, mint az applikáció esetében.
A elbeszélés hiányosságait ellensúlyozhatnák az erős karakterek, de a Mozaik sajnos ezen a téren sem elég meggyőző. Pedig jók a színészek, Sharon Stone pedig láthatóan lubickol az egyszerre nárcisztikus és önzetlen Olivia szerepében, de még ő sem eléggé karizmatikus ahhoz, hogy igazán érdekelni kezdjen a sorsa. Soderberghék több energiát és figyelmet követelnek tőlünk, mint amennyire képesek felkelteni a kíváncsiságunkat. A hűvös számítás így nemcsak a szereplők lényéből árad, hanem magából a sorozatból is. Egy trükkös, kissé túlgondolt szerkezet, amiből hiányoznak a hús-vér figurák és a valódi, felkavaró, megrendítő vagy akár szórakoztató fordulatok. Mintha az egész csak egy szemléltetőeszköz lenne az új formátumhoz. Nem tudjuk, közeledik-e a sorozatnézés forradalma, de ha igen, ennél biztos ütősebb tartalomra lesz szükség.
A Mozaik hat részben, magyar felirattal látható az HBO GO-n: 6/10
Borítókép: HBO
