A hollandok az 1992-es, az 1996-os és a 2000-es Eb-ről is úgy estek ki, hogy a szétlövésben rendre alul maradtak riválisaikkal szemben.
Hollandiának 2000-ben nyílt a legnagyobb lehetősége arra, hogy 1988 után újra magasba emelje az Eb-trófeát. Az amszterdami mérkőzésen telt ház fogadta őket, és mindenki biztosra vette, hogy legyőzik a rivális olaszokat. Négy nappal korábban a „tulipánosok” simán, 6-1-gyel küldték haza a jugoszlávokat, akkor minden bejött nekik, de június 29-én elhagyta őket a szerencséjük.
A rendes játékidőben kétszer hibáztak 11 méterről, előbb Frank de Boer, majd a második játékrészben Patrick Kluivert. A hazaiak dolgát megkönnyíthette az is, hogy Gianluca Zambrottát Markus Merk játékvezető a 34. percben leküldte a játéktérről. Az olaszok azonban nem roppantak össze, Francesco Toldo szenzációs védéseinek köszönhetően az őrületbe kergette Frank Rijkaard tanítványait. Az olasz hálóőrre eredetileg csak a kispadon számított volna Dino Zoff szövetségi kapitány, de Gianluigi Buffon a norvégok elleni felkészülési mérkőzésen eltörte a kezét, így be sem nevezték a 23-as keretbe.
A „taljánok” a 120 perc alatt mindössze egyszer lőttek kapura, de kihúzták kapott gól nélkül, így következhettek a büntetők. A hollandoktól újra próbálkozott Frank de Boer, akinek lövését ismét hárította a Fiorentina játékosa. Jaap Stam az égbe bombázta a saját kísérletét, míg Bosvelt próbálkozása a kapus tenyerében landolt. Az „oranje” egyetlen gólját Kluivert szerezte, aki a találat után nagyon mérgesen csapott a levegőbe.
Az „azzurik” négy rúgójából hárman, Di Biagio, Pessotto és Totti tökéletesen céloztak, egyedül Maldini végezte el gyengén a 11-esét. Az olaszokat ez nem zavarta, és a 3-1-es győzelem a szétlövések után azt jelentette, hogy 1968 után ismét bejutottak a kontinenstorna fináléjába, ahol az aktuális világbajnok Franciaországtól szenvedtek a hosszabbításban 2-1-es vereséget.
A találkozó összefoglalója:
