A Németországban kifejlesztett módszer lényege, hogy ezüstrészecskéket építenek be műanyag nanoszálak közé. Eddig a könyvek vagy textíliák penészesedését csak mérgező anyagokkal vagy radioaktív sugárzással lehetett meggátolni.
Az új módszer ezzel szemben könnyen kezelhető és nem mérgező. Ebből a szempontból az eljárás az orvoslásban is szerepet kaphat, mégpedig az implantátumok antibakteriális bevonataként.
A műanyag nanoszálak ezerszer vékonyabbak egy emberi hajszálnál. Ezeket az úgynevezett polimer-nanoszálakat nano-ezüstrészecskékkel és más részecskékkel szőtték egybe.
A láthatatlan szövet készítése előtt laboratóriumi körülmények között számtalan kombinációt teszteltek baktériumokon és penészgombákon. Megfelelően magas ezüstmennyiség esetén a réteg gátolta a mikroorganizmusok felszaporodását.
Elvileg minden régészeti leletet és műalkotást el lehet látni e védőréteggel. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy a műanyagoldatot átpréselik egy hajszálcsövön, majd a keletkezett szál egy 20 000 volt feszültségű elektromos mezőn eredeti vastagságának kevesebb mint ezredrészére vékonyodik. Ezt követően immáron nanoszálként permetezik a tárgyra.
Az első gyakorlati tesztet januárban végezték el a kutatók a kairói Egyiptomi Múzeumban, egy modern, festett papiruszdarabon.
Jelenleg további kísérletek zajlanak a Hallei Egyetemen, hogy gyorsított öregedési körülmények között vizsgálják a nanoréteg hosszú távú hatékonyságát.
Céljuk, hogy a csíraölő réteg csak több évtized elteltével bomoljon el. A tesztek végeztével a kutatócsoport ősszel tudományos konferenciát tervez Kairóban, ahol az eljárást bemutatnák a nemzetközi, mindenekelőtt az egyiptomi szakembereknek.
