Miért üldözik a keleti keresztényeket a Közel-Keleten?
Nem vegytiszta vallásháború ez.
Fontos szempont, amiről itt, nyugaton sokszor megfeledkezünk, hogy kereszténynek lenni a Közel-Keleten nem magánügy. A vallás ott nem úgy jelenik meg, mint a szekularizált nyugaton, vagyis az élet más területeiről leválasztva, hanem etnikai, nyelvi, gazdasági és szociális tartalommal is bír. Szíriában a polgárháború előtt néhány kisebbség tartotta kezében a hatalmat. A Baath párt is egy kisebbségből szerveződött, így muszáj volt a többi, számbelileg és financiálisan jelentős kisebbségre, elsősorban a keresztényre támaszkodnia. A keresztények Aszad híveiként jelentek meg, így a többségi szunniták automatikusan ellenségnek tekintették őket, amikor kitört a forradalom. Szíriában ekkor a militáns iszlám szervezet és a nem kevésbé elnyomó államhatalom közé szorult a keresztény közösség. Két dolog közül választhatott: vagy marad és szép lassan felmorzsolódik, konkrétan meghalnak a tagjai, vagy elvándorolnak.
Sok keresztényt öltek meg az arab tavasz óta?
Túl sokat. Láttam statisztikákat, de nem tudom, mennyire megbízhatóak, ezért inkább nem mondok konkrét számot.
Aki életben maradt, elmenekült.
Így igaz. Olyan közösségek zúzódtak szét, melyek kétezer éve, sőt még Krisztus előtt is ezen a helyen éltek. Túlélték az arab inváziókat, a kereszteseket, a török birodalmat, a nyugati gyarmatosítást, mindent, és nem mellesleg megőrizték a nyelvet, ami a legközelebb esett a krisztusi dialektushoz. Aztán azzal, hogy kikerülnek a zárt létből, életképtelenné válnak, soha többé nem lesznek azok, amik voltak, rekreációjuk lehetetlenné válik.
A szír keresztények azért igyekeztek Dél-Kelet-Törökországba, mert sokuk ősét onnan üldözték el száz évvel ezelőtt. Ez az úgynevezett Tur Abdin, a szírek Szent Hegye, ahol a mai napig számos monostort és kisebb-nagyobb közösséget találni. Az ottani püspökségek kezdetben a városokba és a monostorokba szórták szét a menekülteket, aztán, amikor már tömegesen jöttek, irány a tábor, ahonnan nincs kiút.
Aki tehette, a jóval korábban menekült, Németországba, Svájcba, Svédországba szakadt rokonság révén próbált Nyugatra jutni, esetleg embercsempészekhez fordult.
A török elnök, Erdogan nem segít a keresztényeken?
Erdogan a szükségállapot bevezetése óta kemény kézzel bánik a dél-keleti régióval, ahol számos monostor és élő keresztény közösség van már a második századtól kezdve. Mindig volt arra törekvés, hogy megtörjék és beolvasszák őket, kiemelném 1916-ot, a kard évét, legtöbbjüket ekkor üldözték el, aki maradt, azon azóta is óriási a nyomás. A kétezres évek elején konszolidálódni látszott a helyzet, most azonban nagyon úgy fest, hogy állami kézbe kerülnek a monostorok földjei, melyekből megélnek, és a monostori épületek is, ahol laknak. Idáig, bár illegálisan, de legalább megtűrve folytathattak oktatási tevékenységet, az utóbbi hónapokban már ezt is betiltották.
Törökországban keresztényüldözés van?
Természetesen, de ez nemcsak a szírekre, hanem az ortodoxokra vonatkozik. Számottevő ortodox kisebbség gyakorlatilag már csak Isztambulban létezik, tizedannyian vannak, mint száz éve.
Asszimilálták is őket?
Nem asszimilálták, hanem több hullámban elüldözték őket. Az ötvenes években, majd 1974-ben, még később a kilencvenes években is rendeztek pogromszerű akciókat, melyek hatására a konstantinápolyi görögök zöme belátta, hogy nem érdemes ellenkezni. A pátriárka ugyan továbbra is Konstantinápolyban székel, de az gyakorlatilag csak a rezidencia és egy templom. Bartholomaiosz pátriárkára külföldi útjain államilag kirendelt testőr „vigyáz”. Viszonylag sokat jár külföldön, elismert személyiség, így őt nem merik bántani, viszont a török állam szép lassan megfojtja az egyházközséget, kezdve azzal, hogy ellehetetlenítik a klerikus-utánpótlást. Halki szigetén teológiai akadémia működött évszázadokon át, ám az ötvenes években bezáratták. Azóta senki nem nyúlt az épülethez, aki odamegy, megnézheti a fapadokat a tintatartókkal. A pátriárka évek óta hiába rimánkodik Erdogannál az újranyitásért és a papképzésért.
A török kormány hasonlóan viszonyul a szír keresztényekhez, mint a kurd kisebbséghez. Erőszak. Ha nem nyílt, hát burkolt.
A magyar miniszterelnök az elmúlt hetekben igazán baráti beállításban pózolt Erdogan elnökkel.
Mit vár a keresztényüldözés elleni államtitkárságtól?
Én semmiben nem bízom, ami politikai szinten szerveződik. Azt tudom, hogy az egyházak – köztük a görögkatolikus – egyházi szinten próbálnak segíteni.
Az üldözések elől menekülő keresztények Európában hol találnak menedéket?
A Szíriából menekülő keresztények célországa Németország, a családi kapcsolataik révén tartanak oda, annak reményében, hogy pár év múlva visszatérhetnek szülőföldjükre.
Visszatérhetnek valaha is?
Mindig is visszamentek. A délkeleti régióban a kétezres évek elejéig szükségállapot volt érvényben, komplett megyékbe lényegében csak különleges engedéllyel lehetett beutazni. A kétezres évek elején a török kormány feloldotta a szükségállapotot, mire a nyolcvanas években elszivárgó, főként Svédországban és Németországban letelepedő szírek elkezdték visszavásárolni volt ingatlanjaikat, és sok újat is építettek. Falvak születtek, 2000-től 2012-ig gyors fellendülés zajlott, újra beindult a gyümölcs- és szőlőtermesztés, a borászat. Újjáéledt minden. Nyaranta a Németországban, Svédországban, Svájcban élők hazaküldték három hónapra a gyerekeiket, hogy megtanulják őseik hagyományát és felelevenítsék a szír nyelvet. Most megint statárium van, de, ha majd elmúlik, ismét hazaindulnak a keresztények.
Igaz, hogy a keresztény menekültek könnyebben integrálódnak az európai értékrendbe, mint a muszlimok?
Igaz.
Miért?
Mert tekintet nélkül arra, hogy hol tart ma Európa a szekularizációban és a természettudományos világképében, hogy mennyire gátlástalan, full kapitalista, azért a nyelvi jelrendszer, a kulturális kód még mindig judeo-keresztény. A szír keresztények is ezt használják, hiszen a hagyomány ugyanaz. A keresztények Európa-kompatibilisek. Igaz, testbeszédben, viselkedéskultúrában eltérnek tőlünk, de a gyökereink azonosak.
