Jó lett volna megosztani az örömhírt, hogy unoka érkezik a családba, mutogatni az ultrahang-fotókat, és látni az örömet meg a büszkeséget a szemükben.
A pécsi Krisztinának és Jánosnak hat hete született meg első gyermekük, Saci. A pár mindent elsöprő boldogságába azonban már a terhesség első napjától befurakodott némi szomorúság, mivel az izgalmas várakozást egyetlen nagyszülővel sem tudták megosztani. Az édesanya szülei és a nagypapa az édesapa oldaláról már meghaltak, az egyetlen nagymamával pedig megromlott a viszonyuk.
Ám, amíg szülők milliói a világban beletörődnek ebbe a keserű élethelyzetbe, addig
Facebook felhívását eredetileg a Szabad Pécs újságírója szúrta ki.
Az én ötletem volt az egész, a párom pedig rábólintott. Bántott, hogy a mi gyermekünknek nincs egyetlen nagyszülője sem, ezért arra gondoltam megpróbálunk keresni neki pótmamát és pótpapát. Magam is látom, hogy rengeteg idős ember él magányosan, unoka nélkül bizonyos okok miatt. Miért ne találhatnánk akkor egymásra? Mindenki vágyik a szeretetre, nekünk pedig van egy rész a szívünkben, amit egy nagyszülőknek tartogatunk.
Van, ami pótolhatatlan
Van, ami pótolhatatlanA szülők maguk is jó szívvel gondolnak vissza saját nagyszüleikre, hiszen mindketten olyan élményeket szereztek a nagyikkal, amiket otthon egyszerűen nem kaphattak volna meg. Jánosnak a sok élmény, a strandolások, kirándulások, a négy unoka közös kalandjai maradtak meg az emlékezetében, míg Krisztina nagymamája bölcsességét emelte ki, és a rábízott titkokat, amiket mindig megőrzött.
Bármennyire nagy a szeretet a szülő és a gyerek között, egy nagymama vagy egy nagypapa mégis teljesen mást tud nyújtani. Szeretnék ha Saci is átélhetné a sok élményt, a nagyszülői kényeztetést, a meghittséget, a közös családi ebédeket, egy-egy finom nagyi által sütött süti izét. Jó lenne, ha rajtunk kívül is lenne bizalmasa, akihez fordulhat gondjával, örömével. Plusz a nagyszülők mindig tudnak minden kérdésre válaszolni, nem?
– mondta nevetve Krisztina, majd komolyan hozzátette: félreértés ne essék,
A Facebookon létrejött nagyszülő-kereső csoportok, mint a 316 tagot számláló “Pótnagyi-Pótunoka kereső” vagy a 134 taggal rendelkező „Pótnagyi kereső” is mutatja, hogy a pécsi pár problémája nem egyedülálló. Krisztina egyébként jelentkezett is az egyikbe, de egyelőre nem jeleztek vissza neki a zárt csoportból.
Ezzel szemben a Facebookra kitett felhívásukat már közel kétszázan megosztották, egy győri hölgy pedig jelezte is, hogy szívesen lenne „pótnagyi”. Esetében csak a több száz kilométeres távolság jelent problémát.
Majdnem pótmama
Pótnagyikeresőnek ugyan nem mondhatnánk, de az Otthon Segítünk Alapítvány némiképp hasonló élethelyzetekben tud szakmai segítséget nyújtani. Az évek óta működő civil szervezet olyan családoknak kínál támaszt, ahol legalább egy iskolás kor alatti gyermeket nevelnek.
Egy új emberi kapcsolatot ajánlunk fel azoknak a családoknak, akik bizalommal fordulnak hozzánk és kérik segítségünket. Minden szülő maga határozza meg, hogy mire van a legnagyobb szüksége ahhoz, hogy az otthon eltöltött évek ne fásultan, unalmasan teljenek, hanem örömtelik legyenek
– olvasható az alapítvány honlapján.
Az ország több pontján elérhető önkénteseiket kifejezetten olyan céllal képzik, hogy a későbbiekben a családok mindennapjaiban segítsenek. Természetesen nem biztos, hogy nagyszülő korú önkéntesekről van szó, de mindenképpen olyanokról, akik saját szülői tapasztalatukra tudnak támaszkodni. A segítség pedig, amit nyújtani tudnak egyfelől felbecsülhetetlen, másfelől teljesen hétköznapi: mondjuk közös játék, közös házimunka, hivatalos ügyek közös intézése, közös séta, stb. A cél a családok megerősítése, nem helyettük végzik a feladatokat, hanem velük együtt.
Saját megfogalmazásuk szerint
Az alapítványnak pécsi központja is van.
