Ősi rokonunk, a Homo neanderthalensis nagyjából 42 000 évvel ezelőtt tűnt el, ennek feltehetőleg ahhoz is köze volt, hogy egyre többször került szexuális érintkezésbe a H. sapiensszel. A kölcsönhatás géncserével járt, ennek nyoma sok modern populáción máig kimutatható.
Az új vizsgálatban genetikusok egy csoportja azt tanulmányozta, hogy akadnak-e olyan neandervölgyiektől származó gének, melyek aktív szerepet játszottak az ember fejlődésében és modern biológiájának kialakulásában. Mint a kutatásból kiderült, rengeteg ilyen gén létezik. Ezek befolyásolhatják más gének viselkedését, néha a betegség-ellenállásra, néha a magasságra fejtenek ki hatást.
Bár alapvetően nem nehéz kideríteni, hogy egy személy genomjaiból mennyi származik neandervölgyiektől, azt már sokkal bonyolultabb meghatározni, hogy mi az egyes gének kifejeződése, tehát milyen fizikai és belső tulajdonságokat szabályoznak.
Éppen ezért az új vizsgálatban igen különleges emberekkel dolgoztak, olyanokkal, akiknek minden egyes génjében megtalálható az emberi, illetve a neandervölgyi allél – azaz génvariáció – is. A szakértők így tudták elemezni, hogy az egyes allélok milyen biológiai eltéréseket eredményeznek.
A vizsgálat rámutatott, hogy a neandervölgyi allélok 25 százaléka más hatással volt, mint a hozzájuk tartozó emberi génvariáció. Ez arra utal, hogy az ősi emberféle génállománya meglehetősen nagy arányban szabályozza leszármazottjai biológiáját.
Egy másik allél, a CEP72 a cisztás fibrózisra való hajlammal van összefüggésben, az INTS12 pedig ahhoz kapcsolódik, hogy a dohányzó ember tüdejébe miként áramlik a vér.
Akkey szerint az 50 000 évvel ezelőtti események nem olyan történések voltak, melyek miatt ma már nem kell aggódnunk. A neandervölgyiek öröksége igenis jelentős és fontos a génkifejeződés szempontjából.
A kutatók következő célja az lesz, hogy feltérképezzék, hogy milyen hatásokkal járt egy másik eltűnt rokonunkkal, a gyenyiszovai emberrel való keveredés.
