Az EU pénzügyminiszterei kedden megállapodásra jutottak a tagországok polgárai által (EU-külföldi) más tagországokban fialtatott megtakarítások egységes adóztatásáról, a banktitoknak az intézkedéssel együtt járó folyamatos leépítéséről és a tagországok közötti automatikus információcseréről. A pénzügyminiszterek hosszas vajúdás után tesznek kísérletet az adóelkerülés megakadályozására, az első ezzel kapcsolatos javaslat ugyanis már 1989-ben az uniós testületek asztalán hevert.
Német megtakarítások
A német hatóságok adatai szerint német állampolgárok körülbelül 300 milliárd eurónak megfelelő összeget tartanak az ország határain kívül különböző bankszámlákon.
Kikötötték emellett, hogy ha valaki vagyonbevallást tesz, akkor más tagországban elhelyezett megtakarítására nem vethető ki nagyobb adó, mint amennyit hazájában kellene fizetnie.
A kivételezett, ám fokozatosan magasabb forrásadókulcsokat vállaló országoknak természetesen az automatikus információcserében sem kell részt venniük, csak abban az esetben, ha Svájc is információt szolgáltat az egyes nemzeti adóhatóságoknak a kiszemelt számláról, OECD-szabvány szerint, ami a lapok által megkérdezett szakértők szerint igen valószínűtlen.
Külön szabályban emlékeztek meg a brit Csatorna-szigetekről, és több Európán kívüli uniós területről. Ezek az országok választhatnak: vagy információt szolgáltatnak az adókerülők bankszámláiról, vagy – a három kivétellel együtt – magasabb adókat vetnek ki. Ehhez azonban az uniónak kétoldalú megállapodásokat kell kötnie az említett államokkal, és csak ezt követően léphet életbe az Európai Unió irányelve.