Kiderült, Mészáros Lőrinc-közeli cég kezébe került a Népszabadság kiadója. Miközben a kormánypártok hetek óta azt kommunikálják, hogy a lap felfüggesztésének csupán gazdasági okai vannak, kedden jött a hír, hogy Orbán Viktor jó barátjához erősen köthető cég, az Opimus Press megvásárolta a Mediaworks Zrt.-t.

Egy szerdai konferencián beszélgettünk Pető Péterrel, a Népszabadság főszerkesztő-helyettesével.

Visszagondolva október 8-ára, amikor felfüggesztették a Népszabadságot, számított arra, ami most történt? 

Nagyon változó a hangulatunk. Azon a szombaton még őszintén reménykedtem abban, hogy hétfőn kinyomtatják az újságot. Naiv voltam, de nem csak akkor, sokszor.

Az irracionális helyzetekre az ember nem tud felkészülni.

Vasárnap délután még bíztam abban, hogy bebizonyítják, tényleg gazdasági okai vannak a döntésnek. Például azt mondják, hogy ebben a hónapban kisebb oldalszámmal, kevesebb költséggel kinyomtatják az újságot, addig jöhet vevő. De ez csak egy konstrukció, sok mindent el tudtam képzelni. Hétfő reggel világossá vált, hogy ez nem igaz, sőt, MKB-jelzálog van a Népszabadság márkaneveken. Onnantól kezdve már egyenes út volt odáig, ami kedden bekövetkezett.

Mi a következő lépés?

Az a baj, hogy mindig csak egy perccel látok előre, a szerkesztőséggel még nem is találkoztunk, hogy átbeszéljük a dolgokat. Munkajogilag nem teremtett új helyzetet, ami történt. A tulajdonosunk cserélt gazdát és nem kaptunk a munkáltatótól azóta semmilyen értesítést. Ha nem tudnánk, hogy ez Mészáros Lőrinchez köthető cég és Liszkay Gábor érkezik majd a fedélzetre, alapvetően nem történt volna semmi. Fogalmunk sincs, mi van most és nem is tájékoztat minket senki.

Mi a helyzet az újságírókkal? 

Ez egy nagyon nehéz, már az is nagy dolog, hogy eddig ilyen egységes maradt a szerkesztőség. Itt azért nyolcvan egyéni érdek találkozik, ehhez képest viszont azt látjuk, hogy az egység megvan. Azt gondolom, ez így is marad, amíg nem érünk el valamilyen eredményt. Miközben a helyzet teljesen irracionális, nem tudjuk, mit tesznek velünk. Ha holnap a munkáltató olyan speciális intézkedéseket hoz, amik lényegében atom biztosan lőnek szét minket, azzal nem tudunk mit kezdeni. Kíváncsi vagyok, mit lépnek.

Az Origonál vannak olyan újságírók, akik ott maradtak az újjáalakult lapnál, és név nélkül írják a cikkeket, miközben nem feltétlenül értenek egyet az iránnyal. Mert mondjuk a lakáshitelt ettől még fizetni kell. 

Ebben az országban olyan élethelyzetek, egyéni drámák sokaságát fedezhetjük fel, hogy nem gondolom, bárkit megítélhetnék. Abban viszont biztos vagyok:

egy sort sem írok olyan lapba, amelyik Liszkay Gábor felügyeletével készül.

A Népszabadság név megmarad? 

Meggyőződésem volt és most is azt mondom, hogy nem nyomtatják ki többé a Népszabadság című lapot. Ugyanakkor a keddi események teremtettek egy újabb helyzetet azzal, hogy megérkeztek a Magyar Időkhöz köthető menedzserek. Megint felvetődött, hogy kiadják más emberekkel, más hangnemben, de

az kivégzést követő hullagyalázás lenne.

A lehetőségük egyébként megvan rá.

A nol.hu-val mi történhet? Vissza lehet kapcsolni és akkor egy új gárdával más szemléletű lapot csinálni? 

Ezt azért gondolom kulcskérdésnek, mert ott egy komplett múltat próbálnak most eltörölni. Felfoghatatlan dolog lenne az archívum eltüntetése. Nem csak a Matolcsy-ügy vagy a helikopterezés miatt, persze ez is egy cél lehet, de ez az egész magyar kulturális emlékezet elleni merénylet lenne, ha azt letörölnék. Az, hogy a legfontosabb politikai lap tartalmát kitörlik az internetről, az számomra felfoghatatlan.

El tudja képzelni? 

Október 7-én azt mondtam volna, hogy nem. Ma sokkal tapasztaltabb vagyok. Azt mondom, hogy igen.

*

Révész Máriusz fideszes politikus nemrég magabiztosan kijelentette, nem lesz Fidesz-közeli lap a Népszabadságból. De nem csak ő, az egész kormány azt kommunikálta, ez nem egy politikai döntés volt. Aztán jött egy cég, amelyik pont közel áll Mészáros Lőrinchez.

Polyák Gábort, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjét is először a Népszabadság friss ügyéről kérdeztünk és arról, hogy:

Joggal érzi azt az ember, hogy belehazudtak az arcába? 

Biztos, hogy ezt mindenki annak érzi? Hogy egy jobboldali ember ezt nem tudja megmagyarázni a maga koordináta rendszerében? Azt mondja, hogy mi köze a Mészáros Lőrincnek a Fideszhez? Az a baj, hogy vannak panel válaszok, amiket minden ilyenre el tudnak lőni. Azért sokak számára már nagyon régóta nyilvánvaló volt az, hogy valami olyan történik, ami az egész portfóliót átcsúsztatja a Fidesz kezébe. Azt persze nem tudtuk, hogy a Népszabadságot lelövik. Sokakat viszont ez a történet sem győz meg arról, hogy itt valójában arról van szó, hogy

Orbán Viktor egy strómanon keresztül megvette a Nemzeti Sportot és kapott hozzá 14 megyei lapot. 

Jobboldali lesz a Népszabadság? 

Nem látom értelmét, hogy a lapot jobboldalivá formálva újraindítsák. Azt gondolom, nincs szükség több jobboldali lapra, de ha egy kicsit újragondoljuk: lehet, azt akarják mutatni, ők azt is megtehetik, hogy a Népszabadságból egy jobboldali lapot csinálnak.

Akkor azt is el tudja képzelni, hogy a Magyar Idők újságírói átmennek? 

El. Minimális olvasottságot akár lehet is nyerni vele, a mostani előfizetői kör egy része mondjuk bent marad a rendszerben. A Magyar Idők egy kudarc, valószínűleg még azt a kört se tudta lefedni, ami célként meg volt határozva. Lehet, hogy van egy újragondolás.

Akár az, hogy megszűnik a Magyar Idők és jön az új Népszabadság? 

Ma már nincs elképzelhetetlen forgatókönyv.

Azt mondta a konferencián, hogy a közszolgálati média megbukott Magyarországon, ráadásul annyira, hogy már nem is lehet megreformálni. 

Igen, ez elég radikálisan hangzik. Viszont a kockázat az újjáépítésben az, hogy ha jogállami eszközökkel hasonló kerekasztalos módszert találunk majd ki, mint ami volt a rendszerváltáskor, akkor az ugyanazt az eredményt hozza majd. Vagyis bennmaradnak a rendszerben azok, akiktől a rendszer meg akar szabadulni. A folytatólagosságnak az a veszélye, hogy titokban tovább élnek azok a rutinok, ami már beleégett a gondolkodásmódba. Vagy

ennél radikálisabb megoldásra van szükség.

A közmédia esetében elképzelhetetlennek tartom, hogy bárki a vezetőségben, akár egy vágó vagy bárki, aki az arcát adta ahhoz, ami történik, az képes közszolgálati újságírást csinálni. Sőt, ez ennek az ellentéte. Ezt nem lehet megreformálni. És nincs olyan kész újságírói gárda, habár ahogy látjuk, alakul, akik képesek ezt megújítani.

Elképzelhető akár az is, hogy az összes ellenzéki médium eltűnik? 

Most egy kicsit kapkodom a fejemet. Erre a kérdésre még múlt héten is azt mondtam volna, bármi történik, az teljesen elképzelhetetlen, hogy összeomoljon a nyilvánosság. Már név szerint fel tudjuk sorolni azt a listát, hogy kik azok, akikért aggódnunk kell: 168 óra, Klubrádió, Népszava.