Ha minden jól megy, a jövő hét folyamán az Európai Űrügynökség (ESA) és az orosz Roscosmos közösen elindított és irányított űrjárműve megérkezik a Marsra, és sikeresen landol azon. Ettől a pillanattól kezdve nem csak egyedül a NASA, és ezáltal az Egyesült Államok privilégiuma az, hogy működő földi szerkezet van a vörös bolygó felszínén.
Az ExoMars nevű asztrobiológiai küldetés célja, hogy geológiai és biológiai aktivitás után kutasson, a feladatot pedig a tervek szerint október 19-én kezdi majd meg két különálló egységgel, melyekből az egyik a TGO (trace gas orbiter, a bolygó körül keringő, a felszín fölötti gáz-aktivitást mérő szonda), a másik pedig a leszállóegység. Előbbi alacsony magasságban állna pályára, és onnan szkennelné a légkört, vizsgálva a metánt, vízgőzt, és egyéb gázokat, míg utóbbi megpróbál sikeresen landolni, ami messze nem egyszerű feladat, és erről az oroszok elég sokat tudnak.
Igaz, régen volt, és azóta rengeteget fejlődött a technika, de érdemes említeni, hogy 1960-ban és 70-ben a Szovjetunió már küldött egységeket a Marsra, ám ezek vagy elkerülték célpontjukat, vagy darabokra zúzódtak a leszállás folyamata közben. 2011-ben a Mars holdjára, a Phobosra indítottak űrszondát, ám az sajnos még “idehaza” visszaesett, és a légkörben elégett. Az ESA 2003-ban indította útjára a Beagle 2-t, melynek sikerült ugyan véghezvinnie a landolást, ellenben a napelemes egységei nem nyíltak ki, így a Föld elvesztette vele a kapcsolatot.
A tervek szerint a mostani esetben a leszállóegység és a TGO október 16-án válnának szét, majd pedig három nap múlva érnék el a Marsot. Kritikus pontja a dolognak a belépési szög, hiszen ha ez nem megfelelő az űrszonda felmelegszik és elég, de az is megeshet, hogy egyszerűen visszapattan, ám ha minden rendben megy, a leszállóegység ejtőernyők segítségével éri el a felszínt. Mivel azonban ennek az egésznek a célja az, hogy a leszállás folyamatát tanulmányozzák egy későbbi, 2020-as küldetéshez, akkor sincs tragédia, ha a vége kudarc lesz, mert legalább abból is tanulhatnak.
