A bikavér hazánk egyik legismertebb bora, valójában egy több vörösborból házasított cuvée: a szekszárdi és az egri borvidéken készítik. Az egri ma minimum három fajta, leginkább kékfrankos, portugieser, kadarka, cabernet franc cabernet sauvignon, merlot változó arányú összegzéséből áll. A szekszárdiban leginkább kékfrankossal, kadarkával, cabernet sauvignonnal találkozunk, de használnak hozzá merlot és cabernet franc fajtákat is.
Szekszárd és a Bika dűlő
A borászat Egerben a püspökség, Szekszárdon a bencés apátság jóvoltából vált igen korán meghatározó ágazattá, a középkorban egészen a török hódoltságig virágzott a borkultúra. A bencés apátság I. Béla királyunk által kiadott alapítólevele 1061-ből az első írásos emlék a szekszárdi szőlőművelésről – írja Máté Andrea a Korunkban.
Eger és a bika vére
Egerben a hagyomány egyértelműen a vár híres, Gárdonyi által is megénekelt 1552-es török ostromához köti a bikavér eredetét.
Történt ugyanis, hogy az óriási túlerő támadásait keményen álló és visszaverő vitézek jófajta veres borral frissítették magukat, ebből nyertek erőt és oroszlánszívet a harchoz. Az ostrom legkeményebb óráiban állítólag maga Dobó István hordatott bort az asszonyokkal a falakon küzdő katonáknak.
Mikor ez a szóbeszéd elterjedt a pogány táborban, a törökök nem is mertek többé szembeszállni a vad magyarokkal, akiknek bika vére lüktet ereikben: feladták az ostromot.
Egy másik szóbeszéd úgy tartja, a megszállás után az Egert és környékét uralmuk alatt tartó török urak, de az egyszerű nép is szerette nagyon a boritalt, de hitük ugye tiltotta az alkoholfogyasztást. Ezért mondták a jó egri vörösre, hogy nem is bor az, hanem bikának a vére, azért lesz tőle tüzes, aki megissza…
Szép hazánk három színe
Az igazság sajnos sokkal prózaibb. Vagyis rímbe szedettebb… Történészek szerint Magyarországon a török korig csak fehér bort készítettek, az oszmánok elől menekülő szerbek hozták be a kadarka fajtát és a héjon erjesztéses vörösbor készítésének technológiáját. Ez viszont gyorsan terjedt a hódoltsági magyar területen, de a bikavérrel a XIX. századig egyetlen forrásban sem találkozunk.
Aztán 1846-ban Garay János megírta a Szegszárdi bordal című verset:
Töltsd pohárba, és csodát látsz!
Színe, mint a bikavér,
S mégis a gyöngy, mely belőle
Fölragyog, mint hó, fehér.
És a tőke, melyen termett,
Nemde oly zöld, mint a rét?
Hol leled föl szebben együtt
Szép hazánk háromszinét?
Az első tudatos bikavérkészítők a XIX. század végén tűntek fel, a XX. század első felében pedig már Egerben és Szekszárdon egyaránt készítettek bikavért.
Azért senki ne keseredjen el, hanem igyon inkább egy pohár bikavért – egrit vagy szekszárdit, mindegy is.
(Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt)