Mióta a Plútó látótávolságba került (persze nem szabad szemmel, hanem különféle eszközök segítségével), azóta tudjuk, hogy van rajta egy félbolygónyi szív, mintha valaki így szerette volna kimutatni el nem múló szeretetét valaki iránt. De vajon ki volt az, és miért tette? Talán egy űrbéli Rómeó? Á, dehogy!
A Plútó felszínét nagymértékben alakítják azok a gleccserek, melyek jellemzően nitrogénjégből vannak, de eddig nem igazán lehetett tudni, hogy ezek honnan jönnek, ám a Nature-ben megjelent cikk szerinte megszületett a megfejtés. A kutatók a NASA New Horizons-át használva készítettek egy környezeti szimulációt a bolygó elmúlt 50 ezer évéről, és kiderült, hogy míg korábban azt hitték, a felszín alatti hatalmas nitrogénjég-készletek alakították ki a szív alakú területet, most más lett a megoldás.
Az új modell szerint a jeges környezetben formálódott felszíni mélymedencék a ludasak a dologban, melyek elképesztő hidegek, és szezonálisan ellepi a fagyott metán. “Azok az ismereteink, melyek a Plútó felszínével kapcsolatosak, nem változtak, de most már tudjuk, hogy mi miért van itt, és nem ott”, mondta Tanguy Bertrand, a cikk társszerzője, és a Université Pierre et Marie Curie PhD hallgatója.
A modell egyébként nem csak a múltat, de a jövőt is kiszámolta, ami azt mutatja, hogy a szezonális nagyobb fagyok lassan megszűnnek a Plútón, ám ez nem jelenti azt, hogy a szív is az enyészeté lesz, mert Bertrand szerint sokkal masszívabb gleccser annál, hogy ezek a szezonális dolgok érintsék, ugyanakkor az alakja változhat, a környező hegyek eróziójának megfelelően. Tehát esélyes, hogy a szív alakból évezredek múlva mást rajzol a bolygó – jöhetnek a kommentek, hogy vajon mi lesz a következő ábra!
