A tudománynak köszönhetően elképesztő dolgokat vitt vége az emberiség. Meghódítottuk a Holdat, korábban gyógyíthatatlannak tűnő betegségekkel számoltunk le, és lehetőségünk nyílt arra, hogy fejlett távcsöveink, szondáink segítségével megleshessük a végtelen világegyetem megannyi csodáját.
Viszlát régimódi kecsapos flakonok! Ég veletek használhatatlan fogkrémes tubusok! Au revoir, mon cher kólásdoboz, igen, te, akinek mindig marad még pár csepp üdítő a fenekén! Bharat Bhushan és Philip Brown, az Ohiói Egyetem zseniális mérnökei végre véget vetettek sok évtizedes rémuralmatoknak. Szabadalmi bejegyzés alatt álló megoldásuk, amelyet a Philosophical Transactions of the Royal Society A nevű folyóiratban mutattak be, egy egyszerű ötletet ötvöz a legmodernebb nanotechnológiával.
Bhushan és Brown egy rendkívül finom nanorészecskékből álló bevonattal látta el a műanyag palackok belsejét, ami képes arra, hogy távol tartsa tőlük a folyadékcseppeket, és ezzel megakadályozza, hogy megtapadjanak.
Pontosan ezeket a problémákat szoktuk »first world problemnek« nevezni. De a gyártókat mégis nagyon érdekelheti ez a technológia, hiszem milliószámra gyártják az olyan palackokat, amelyek végül úgy kötnek ki a szemétben, hogy még bőven van bennük a termékből
– magyarázta közleményében a felfedezés jelentőségét Bhushan.
Mindannyian kínlódunk a samponos dobozokkal. Nekem is van jó pár a fürdőszobámban. A feleségemmel egy sor bonyolult trükköt kipróbáltunk már: fejreállítottuk, ütögettük, vízzel töltöttük fel a flakonokat, hogy kinyerjük belőlük a maradék sampont, de végül mindig feladtuk és a kukába hajítottuk őket
– érzékeltette a probléma egyetemes mivoltát a mérnök.