Tölgyessy Péter úgy látja, az ellenzéki pártok azért nem jelentenek valódi kihívást Orbán Viktornak, mert csak retorikájukban támadják a rendszert, lényegét „az antikapitalista etatizmust” nem tagadják. Valójában többnyire maguk is ennek valamilyen változatát képviselik. A Figyelőnek adott interjúja második részében az alkotmányjogász úgy véli, a Fidesznek nagyon nagy szüksége van a régi baloldal embereire, ők töltik be
a végre jó irányba haladó népet örökösen megkísértő sátán szerepét, (…) a múlt démonjai, akik közvetlenül okozták a haza bajait. (…) A régi baloldal emberei nélkül nem lenne teljes a hatalom világképe.
A régi baloldalon nem is a Fidesz leváltása a kérdés, hanem a politikai túlélés. A baloldal támogatottsága öt év Fidesz-kormányzás után sem lényegesen nagyobb, mint 2010-ben volt, viszont elaprózódott, és a csalódott szavazóknak már a Jobbik is ott van. Tölgyessy szerint az ellenzéki oldalon jelenleg a radikális párt az egyetlen, amely hitet, küldetést sugároz a választók felé, a legfiatalabbaknál már megelőzi a Fideszt, de például Nyugat-ellenes mondanivalója túl közeli a vezető pártéhoz.
A Jobbik csak mondja, a miniszterelnök viszont végre is hajtja politikáját. Naponta hangsúlyosan ütközik a magyar érdekek nevében a külvilággal. Az idősebb generáció szavazói sokszor csupa rosszat gondolnak a rendszer korrupciójáról, hatalmaskodásairól, ám ettől még nem hiszik kormányképesebbnek a Jobbik embereit.
A Jobbik így valójában rendszerépítő feladatokat tölt be Orbánnak. Újszerűségével úgy tartja a jobboldalon a rezsim világába beilleszkedni bajosan beilleszkedő fiatalabbakat, hogy közben nem látszik kormányképes kihívónak. A régi baloldal közben harcol, értelmisége kiáll mellette és várja a közvélemény megvilágosodását, politikusai küzdenek megmaradásukért.
Ezzel viszont maguk is éltetik a centrális erőteret. Aki rájuk szavaz, az mégsem a Jobbikot választja.
A fiatalabbak nem is igen figyelnek a baloldal pártjaira.
Ezek korosodó híveikkel már aligha vezetik az országot, viszont a baloldalon elállják minden esetleges új kezdeményezés útját. Miközben utolérhetetlenül alakítják a legyőzendő ellenfél szerepét.
Tölgyessy Péter szerint a hatalomnak éppen ezért annyira szüksége van a régi baloldal embereire, hogy lassan támogatottságuk túlságos meggyengülésétől kell Orbánnak tartania. Az egykori SZDSZ-elnök, Fidesz-képviselő most úgy látja, az LMP-re a Fidesz és a Jobbik is lehetséges koalíciós partnerként tekint, de a liberálisoknak nincs sok esélyük, mert
ma ott tartunk, mint a két világháború között: a liberális kifejezés ismét általános szitokszóvá vált.
Más szempontból ugyanakkor – az alkotmányjogász szerint – Magyarország a ’89 nyugatos közjátéka után Orbán rendszerével visszatért az első világháború utáni előtörténetéhez. A Fidesz hatalma nem csak a választók belátására van bízva, azt a közjogi szabályok tömeges átírása biztosítja. Tölgyessy ugyanakkor emlékeztet rá, hogy a magyar történelem nagy kormányzó pártjai rendszerint nem is választáson buktak meg, hanem azon, hogy
a zsákutcában való diadalmas előrehaladás rendszereinek idővel mindig elfogyott a felhajtó erejük.
További részletek a legfrissebb Figyelőben, amelynek korábban az alkotmányjogász azt mondta, hogy a Kádár-rendszer is azért omlott össze valójában, mert a hetvenes évek derekától nem tudott lépést tartani a Nyugattal. A magyar társadalom ’89 politikai fordulatában több más térségbeli néppel ellentétben alig vett részt, a változásokat leginkább az legitimálta, hogy a bevezetett parlamenti váltógazdaság és kapitalizmus belátható időn belül majd megoldja hazánk nyugatos felzárkózását.
Csakhogy az egy főre jutó bruttó hazai termékünk 2010-re jobban elmaradt Ausztriáétól, mint 1990-ben. A magyar társadalom újra polarizálódni kezdett, a középrétegek elgyengültek, reménytelenül leszakadó csoportok keletkeztek.
Tölgyessy szerint az interjú első részében arról is beszélt, hogy szerinte 2010 előtt Orbán Viktor még nem is tudta pontosan, mit akar, most megkísérli az emberek régi beállítódásai szerint sikeressé tenni az országot. Ezzel bizonyos értelemben ugyanazt teszi, amit Kádár János próbált a kommunizmussal, a kapitalizmus és a joguralom rendjét igyekszik a hazai viszonyokhoz igazítani.
