Újabb nagy lépést tehet Magyarország a Horthy-korszak restaurálása felé, ugyanis úgy tűnik, átment a koronaőrök régóta napirenden lévő kezdeményezése:
A vonat – pontosabban egyetlen vagon – megépítésére tárgyalásos közbeszerzést írtak ki, de mielőtt erre rátérnénk, lássuk miről is van szó. Az ügyet a Magyar Koronaőrök Egyesülete karolta fel, a honlapjukon részletes cikk is szerepel a témáról (a második világháború előtt hivatásos koronaőrök vigyáztak a Szent Koronára és a koronázási ékszerekre, valamint a palástra, az egyesület az ő hagyományaikat viszi tovább).
Magyarország 1938-ban egyházilag fontos évet ünnepelt: ekkor halt meg 900 éve I. (Szent) István király, illetve részben ezen apropóból ekkor rendezték meg az országban a XXXIV. Eucharisztikus Kongresszust. A katolikus világ Magyarországra figyelt az utolsó békeévben, és ekkor jött az ötlet, hogy hordozzák körbe a csonka országban a Szent Jobbot. Ezt egy speciális vonattal akarták végrehajtani: a szerelvény egy vadiúj gőzmozdonyból, két luxuskocsiból a kíséretnek és magából az Aranyvonatnak nevezett kocsiból állt. Ez a különleges kocsi szállította a királyi jobbot (ld. a lenti képen, amin épp Újdombóvár állomáson áll a vonat).
A vonat annak idején minden nagyvárosban megállt, a Szent Jobb pedig egy éjszakát ott is töltött, miután az adott város főterén bemutatták az ünneplő tömegnek a helyi potentátok és egyházi vezetők előtt. Kisebb városokban nem vették le a vagonról az ereklyét, még kisebb állomásokon pedig csak lassított a szerelvény. A különleges felépítésű vagon – amiben a Szent Jobb hordozójának külön lengéscsillapított emelvénye volt – a II. világháború káoszában eltűnt.
Hogy mi történhetett a csilivili aranyozott kocsival, az rejtély: egyesek szerint a mai napig egy bajor hangárban rohad, mások szerint a dunakeszi MÁV-járműjavítóban pusztította évekig az enyészet. Érdekes beszámolót találni a Szent jobb aranyvonat építő egylet. Facebook-oldalán, miszerint egy úr még emlékszik, hogy Dunakeszin látta a kiégett kocsironcsot, amit aztán valószínűleg földaraboltak.
Hagyjuk a múltat, irány a jövő!
Lássuk, mit tartogat a jövő a vasút és a Szent Jobb szerelmeseinek! A közbeszerzési kiírás szerint november 30. az ajánlattételi határidő, és a végén a legalacsonyabb összegű pályázat nyer. A lényeg és a célok ezek:
Ajánlatkérő vagyonkezelésében van az „Aranyvonatnak” nevezett vasúti kocsival megegyező méretű vasúti kocsi alváz és forgóváz, amellyel megegyező kocsival 1938-ban, Szent István király halálának 9. centenáriuma alkalmából a Szent Jobbot körbehordozták az országban (az eredeti „Aranyvonat” a második világháborúban elpusztult). Ezeknek a vasúti kocsi elemek átalakítása és felújítása biztosítja a további múzeumi hasznosítást, illetőleg a jövőbeni kiállítási és reprezentatív célokra alkalmassá tételt.
A nyertes ajánlattevőnek fel kell újítani a vázat, felépíteni a kocsi maradék részét, féket beszerelni és kocsibelsőt kialakítani (persze mindent korhűen: “a korabeli gőzfűtéses technológia megtartásával”). A vasúti kocsik fel- és átépítésében tapasztalt, szakemberekkel, szerszámokkal és persze vágányhálózattal ellátott szerelőcsarnokkal rendelkező győztesnek 18 hónapja van az építésre. A végeredmény pedig egy 33 tonnás, 18,21 méter hosszú, 4,65 méter magas, 3 méter széles, 10 ülőhelyes, 120 km/órás végsebességű műszaki csoda lesz.
Megkerestük a Magyar Nemzeti Múzeumot és a biztonság kedvéért a MÁV-ot is, az előbbi válaszolt a kért határidőre. Csorba László, a múzeum főigazgatója szerint is a koronaőrök kezdeményezték az újjáépítést, ehhez megnyerték a vasúttörténeti múltat gondozó Budakeszi Kultúra Alapítványt is. Az ügynek sorban megnyertek két minisztériumot (köztük a Miniszterelnökséget) és a MÁV-ot is. Csorba hozzátette:
Ám kezdettől világos volt, hogy új funkcióval kell működnie, ezért kapott szerepet a program megvalósulásában a Magyar Nemzeti Múzeum: a tervek szerint a mi kiállításunk lesz látható a díszkocsiban.
Egy kézben akarták mindezek után egyesíteni a projektet, így esett a választás a múzeumra. Pénzt a kocsiszekrény elkészítésére az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) biztosít. Eddig a múzeum szerint csak annyiba kerülhet a dolog, mint egy normál vasúti kocsi megépítése. Erre jön a díszítés, cicoma, a hiteles külső megjelenítés kialakítása, amit a Budakeszi Kultúra Alapítvány civil forrásokból finanszíroz.
A kiírás szerint már van egy vasúti alváz és forgóváz a múzeum tulajdonában, ezt pontosította úgy Csorba, hogy az a MÁV vagyonkezelésében van és hosszú távú bérleti szerződésben vízta az intézményre (a szerződés lejártakor meghosszabbítható). Ha a kocsi elkészül, akkor is e szerződés alapján marad a múzeumnál, bár együttműködési szerződéssel átadják a MÁV Nosztalgia Kft.-nek. Kiderült még, hogy a teljes szerelvényt mozdonyostul, kísérőkocsistul nem akarják rekonstruálni, valamint
Különleges rendezvényekhez csatolják majd, például zarándokvonatokhoz, illetve a Tatai úti vasúttörténet parkban fogják kiállítani, mint a múzeum kihelyezett kiállítását.
