A nyári napforduló égboltja olyan meglepetést tartogat, amit 49 év nem láthatott egyetlen ember sem. Amint eltűnik a Nap a horizonton, és felbukkannak a csillagok, feltűnik egy olyan égitest is, melyet jól ismerünk, ám ilyen formában szűk öt évtizede nem pillanthattunk meg, már ha éppen nem borítanak el mindent a felhők. De reménykedjünk a legjobbakban.
Habár az elnevezés szerint egy eperholdról beszélünk, valójában nem piros, vagy pirosas színről van szó, hanem sokkal inkább egy meleg borostyánszínt kell elképzelni. Az epres elnevezés onnan ered, hogy Észak-Amerika algonkin törzsei úgy tartották, a júniusi telihold jelzi az eperszedés szezonjának kezdetét, és innen származtatható a kifejezés.
Mindez annak köszönhető, hogy ma van a leghosszabb nap, és ilyenkor a Hold nem csak emelkedik, miközben a Nap alábukik, hanem minden más szempontból is szemben van vele. Nagyjából egyébként arról van szó, hogy a Nap a szokásoshoz képest magasabban van, míg a Hold alacsonyabban, és így a levegő fénytörése, valamint a páratartalom kombinációja borostyánszínre változtatja Földünk kísérőjét.
Az utolsó eperhold 1967. június 22-én volt látható, és aki ma lemarad róla, annak újabb 46 évet kell várnia, míg 2062. június 21-én ismét megpillanthatja. Mivel ennyi időt nem mindenkinek van alkalma kivárni, ezért azt javasoljuk, hogy tessék ma nagyon figyelni az égboltot.
