Poszt ITT
young homeless man sleeping on the street, poverty, city

Gyarmati Andrea: Ki a hunyó, ha stresszes a gyerek?

Gyarmati Andrea
Gyarmati Andrea

Úszó-dokinéni. 2017. 11. 05. 15:00

A szülő. Tölts annyi időt a gyerekkel, annyit, amennyit csak tudsz.
Korábban a témában:

Ülök az autóban és stresszelek. Utálok sztrádán vezetni. Nem volt mindig így, de mióta egy balesetben elvesztettem az unokatestvéremet, szorongok, ha városon kívül kell autózni.

Igyekszem hát úgy szervezni, hogy ha vidéken akad dolgom, legyen, aki elkísér.

Ülök a kocsiban és figyelem magam. A sporttól jó készletet kaptam a stresszkezeléshez.

Komoly tudósok kutatják, hogy a stressznek mekkora és milyen hatása lehet felnőttre, gyerekre. Hogy milyen betegségeket okozhat és főleg, hogy miképpen tudnánk tenni ellene; érszűkület, 2-es típusú cukorbetegség és elhízás is szerepel a kórállapotok között.

A technológia fejlődése, a mozgásszegény életmód és a rosszul megválasztott táplálék megteszi a magáét egyébként is, de ha még rápakolunk, akkor mi, felnőttek lehetünk okai gyerekeink szorongásának. Vagyis bizonyos elvárásainkkal mi stresszeljük őket.

Amikor kisbabát várunk, elképzelünk minden szépet és jót a születendő gyerekünkről, és hisszük, kívánjuk, akarjuk, hogy a legjobbat kapja az élettől.

Megteszünk mindent, hogy fejlődjön, biztatjuk, hogy csináljon ezt is, azt is, amivel nem ritkán túlterheljük.

És akkor itt van mindjárt egy tanács: Figyeld a gyerekedet.

Rögtön az első pillanattól, mert így van rá esély, hogy megismerd, és ha ismered, azt is jobban tudod megítélni, mennyire terhelhető.

A rendelésemen megforduló rengeteg gyerek alapján állítom: vannak alaptípusok. Van az érdeklődő sajtkukac, akit érdemes minél több ingernek kitenni, mert attól lesz jól. És van, aki kevesebb ingert és információt képes feldolgozni, elviselni.

Egyik sem jobb vagy rosszabb, egyszerűen más, így eltérő megközelítést igényel. Fontos hát ismerned a saját gyerekeidet, hogy tudd, mennyi az annyi.

Tény azonban, hogy a túlzsúfolt óvodák és iskolák, a túl sok program és elfoglaltság általában nem tesz jót. Itt is, mint oly sok esetben, a sok nem mindig jelent többet.

Nagy a verseny, és jó, ha a gyereket sok mindennel megkínáljuk, csak vigyázni kell, nehogy átessünk a ló másik oldalára. És még itt is számít, ki milyen alkat, mennyire bírja vagy nem bírja mindazt, amit mi, szülők, merő jóakaratból rápakolunk.

sad girl sitting and  thinking in the classroom
Fotó: Thinkstock

Mert igen jó, hogy gyerekeink kapcsolatba kerülnek a többiekkel és felnőttekkel, tanárokkal is, de az már kevésbé az, hogy nem mindig tudnak, mert nem is lehet a kimondatlan és fokozott elvárásoknak vagy követeléseknek megfelelni.

A gyerek csak azt érzi, valami nem jó, valami feszíti vagy elszomorítja, vagy szorongatja, de nem mindig ismeri fel magát a stresszt. (Vagyunk így ezzel egyébként mi felnőttek szintén, nem is ritkán.)

Nem tudom, hol olvastam, de nagyon igaznak érzem, hogy a legtöbb szülő bármit megtenne a gyerekéért, csak azt nem hagyja, hogy önmaga legyen. Ez pedig sok baj forrása lehet. Ne ellenőrizd, de figyelj oda és igyekezz rájönni, mi a neki való út, hogy hol a helye, mihez érez kedvet, mihez van tehetsége.

Stresszkezelés, halljuk, olvassuk nap mint nap, de tudjuk igazán, mit is kell elkerülnünk és mi az, ami, ha stressz is akár, de hasznos?

Egyszerűen fogalmazva, ha valami kibillent az  egyensúlyból, stresszt jelenthet. Ha ezt észleled magadon, azt tanácsolom, állj meg egy pillanatra, lélegezz mélyeket, és figyelj kicsit csendesen befelé. Az sem baj, ha mindezt megtanítod a gyerekeidnek is.

Mert ha magadra figyelsz, nem kezdesz el például azzal veszekedni, aki kiborított vagy felhúzott.

Mindennapi életünk tele kihívásokkal és feszültségekkel. Ha ezeket felismerjük és megtanuljuk okosan kezelni, boldogabb lesz az életünk, és még a stressz okozta betegségeket is elkerülhetjük.

Érdemes figyelni bizonyos jelekre, melyek saját, személyes stresszállapotunkra utalnak. Ha könnyen méregbe gurulsz, ha nagyon érzékeny vagy, ha mindent magadra húzol, ha gyakran megsértődsz és megharagszol, ha agresszívan vezetsz,ha szétfolyik a napod, akkor lehet, nagy rajtad a stressz, érdemes elgondolkodni a változtatáson.

Stressed mum at home. She has her head in her hands at a messy kitchen sink and her children are running round in the background.
Fotó: Thinkstock

Ám ha elégedett vagy az életeddel és önmagaddal is, ha egészségesnek érzed magad, jól alszol, rendszeresen jársz sportolni, és képes vagy apróságoknak is örülni, feltehetőleg nincs nagy baj.

Minderre felnőttként figyelhetsz, akár be is iratkozhatsz egy erről szóló tanfolyamra, vagy olvashatod az én tanácsaimat, és elfogadhatod vagy elvetheted, amit javasolnak. Ám egy gyereknek nincs erre lehetősége, ránk van utalva, és fontos, hogy tudjunk segíteni neki, hogy jó irányba terelgessük.

Először is fel kell ismerni, hogy valami nem jó a gyereknek, meghatározni, melyek azok a helyzetek, melyek – különösen, ha egyszerre több ilyennel találkozik – gondot okozhatnak.

  • Túl magas elvárások, vagyis, ha az a bizonyos átugrandó léc túl magasan van (de az is, ha nagyon alacsonyan, mert az bizony nem okoz örömet).
  • Komoly és sokakat érintő gyerekkori, és nem igazán múló stresszfaktor a szülők válása, újraházasodása.
  • Ha meghal valaki a családban.
  • Sokat dolgozó, utazó szülő vagy szülők. Ugye riasztó? Pedig igaz. És a másik véglet:
  • A munkanélküli szülő is hasonló bajok forrása lehet.

Érdemes megállni néhány gondolat erejéig, megbeszélni, vajon hogyan lehet abból, amink van, és amire lehetőségünk akad, kihozni a legtöbbet.

A gyereknek szüksége van ránk, akár halálra dolgozzuk magunkat, akár épp nincs munkánk. Jó lenne megkímélni bizonyos olyan feszültségektől, melyekkel nem tud mit kezdeni. Az a bizonyos sokat emlegetett „minőségi idő”, ami magyarul annyit tesz, ha vele vagyunk, fordítsuk teljes figyelmünket rá, legyünk százszázalékosan vele, mert ez orvosolhatja az „időben kevesebb jut” helyzetet. Az évek oly hamar elrepülnek, a gyerek felnő, és sajnálni fogjuk a kihagyott lehetőségeket.

Nézzük tovább, milyen fiatalkori stresszt okozó faktorokat lehet még találni:

  • Ha nem érti meg valaki őket, vagy esetleg ők nem értik meg, amit valaki akar tőlük.

Ezért nagyon fontos hogy türelmesen és az életkoruknak megfelelően, érthetően beszélgessünk velük. Nem árt néha visszakérdezni, hogy valóban átment-e egy-egy információ.

Vannak helyzetek, amiket érdemes külön kiemelni.

  • Új családtag érkezik, testvér születik, vagy elköltözik, vagyis változik a család struktúrája.
  • Feszültséget okozhat a gyereknek a költözés, ha úgy érzi, kibillent a megszokott környezetéből, például iskolát vált.
  • Felnőttek közti veszekedés, válás, és ennek következtében új „apuka és anyuka” érkezése, vagyis a szülők új párkapcsolata.
  • Új háziállat, vagy ha a régi kedvenc esetleg elvész, elpusztul.
  • Van, akit megvisel a családtól távolt töltött idő, tábor, kirándulás.
  • Ha túl sok  barátja van, vagy ha egyáltalán nincs.
  • Tévé, mobiltelefon, számítógép túlzott használata.
  • Iskolai nehézségek akár a tananyaggal, akár a társakkal, akár valamelyik tanárral kapcsolatos konfliktus.
A 5 year old big brother is hugging, smiling, and looking at his newborn baby sister as they sunggle in bed.
Fotó: Thinkstock

Ha néha egy-egy előfordul, az még kezelhető, de ha gyakran és halmozottan vannak jelen a gyerek életében a felsoroltak, az bajt okozhat.

Vallom, hiszem, élem mindennap a rendeléseken, hogy a gyerek nem kis felnőtt. (Miképpen a felnőtt sem nagyra nőtt gyerek.) Másképpen működik, gyakran másra van szüksége, mint egy felnőttnek ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen az élete. Jóval többet kell pihenjen, ami nem csupán azt jelenti, hogy nagyobb az alvásigénye (természetesen azt is).

Tudom, a rohanó világ, az információáradat, és a „mindent most és azonnal csinálj meg” parancsa ezek ellen szól, de érdemes végiggondolni és megbeszélni, mivel teszünk jót a gyerekeinknek.

A szabadidő, ahogy a neve is mutatja, azt jelenti, szabadon, kedvtelésből csinálni valamit.

Ha jól döntesz, és sikerül olyasmit találnotok, ami boldoggá teszi a gyereket, nyert ügyetek van. Hazabeszélek megint, de a sport egyike a leginkább stresszmentesítő elfoglaltságoknak.

Jó, ha tudod, a gyerekek szeretnek molyolni, álmodozni. Ez nem okvetlenül  lustaság vagy haszontalanság. Gyakran az ilyen csendes tűnődés idején dolgozzák fel az őket ért impulzusokat.

A következő lényeges kérdés: honnan, miből tudható, hogy stresszes a gyerekünk?

Először is nem árt a saját portánk előtt sepregetni, mert ha mi, felnőttek stressz alatt állunk, lehet, nehezen vesszük észre, hogy a gyerekeinknél mi a helyzet.

Nézzük tehát a gyanújeleket.

  • Alvásproblémák, rémálmok biztosan feszültségről árulkodnak.
  • Feltűnően megváltozott viselkedés, nyugtalanság, frissen keletkezett figyelemzavar.
  • Ha a gyerek gyakran jár vécére anélkül, hogy szervi baja lenne.
  • Ha egy addig nyílt, barátságos gyerek befelé forduló lesz, vagy nagyon sokat akar egyedül lenni, vagy épp fél egyedül.
  • És akkor újból, és sokadszorra: túlzott számítógép-, tévé- vagy/és telefonhasználat.
  • Gyakori fej- és hasfájás szervi eltérés nélkül.
  • Lógás az iskolából, az időérzék elvesztése, késések, rossz időbeosztás.
  • Étvágytalanság, fogcsikorgatás, hirtelen kialakuló beszédzavar (dadogás, hebegés).
  • Hajtépés, a saját testi épség veszélyeztetése.

Meg kell említeni azokat a pszichoszomatikus tüneteket, melyekkel a gyerekek a stresszre reagálnak.

  • hasfájás, hányás, hasmenés vagy székrekedés,
  • ekcéma,
  • tartós fejfájás, nyak-, hát-, vállfájdalom,
  • asztma,
  • gyakori fekélyek szájban, ínyen,
  • tikkelés.
Mother feeling of son's forehead
Fotó: Thinkstock

Mindez így összefoglalva elég ijesztő, de ha eljutunk odáig, hogy felismerjük a gondokat, orvosolható a probléma.

Szerintem a legfontosabb, hogy soha ne veszítsd el az érdeklődésedet az iránt, akit gyerekedül rendelt a sors.

Más ember, más világ, de hidd el, sok múlik évekig rajtad. Az, hogy milyenné, mivé fejlődik, hogyan reagál egy-egy nehézségre, milyen technikákat tud ellesni, elsajátítani tőled, a családjától, fontos dolgok, még akkor is, ha természetesen vannak genetikusan meghatározott tendenciák is.

Nem olyan bonyolult ez, mivel a szeretet elsősorban aktív részvétel egy másik ember, adott esetben a kisebb, nagyobb, majd felnőtt gyereked életében.

Szóval:

Tölts sok időt a gyerekkel, annyit, amennyit csak tudsz. Arra is szükség van, ha olyan szerencsés vagy és több gyereked van, hogy mindegyikkel külön-külön is tölts időt. Legyen olyan, hogy csak rá figyelsz. És az is fontos, hogy mindkét szülőtől minden gyerek kapjon saját, „minőségi időt”.

Nem biztos, hogy ilyenkor okvetlenül csinálni kell valamit, néha a csendes együttlét is feltölti az összes érdekeltet. Mindez erősíti a „családba tartozom, hozzátok tartozom” érzését, és ez még fontosabb, mint régen volt. A hely, ahol szeretnek és elfogadnak, erősíti az önbizalmat, és kedvet csinál ahhoz, hogy a gyerek merjen új dolgoknak is nekivágni, azokat kipróbálni.

Nem győzök elég hálás lenni a szüleimnek azért a biztonságért, amit a válásuk ellenére kaptam. A mondat úgy szólt, ha érdekel valami, indulj el és csináld, mi segíteni fogunk és bízunk benned, és ha véletlenül rádöbbensz, hogy mindaz, amit kinéztél magadnak, nem a te utad, itt állunk mögötted, vigyázunk rád.

  • Amíg pólyás vagy nagyon pici, természetes, hogy ölelgetjük, de tudd, az érintés, az ölelés később, felnőttkorban is  lényeges. Kifejezése annak, hogy fontos vagy számomra, és odafigyelek arra, hogy neked jó legyen. Az ölelés, az érintés oxitocint szabadít fel (azt a hormont, ami a baba-mama kötődést is erősíti). Az oxitocin csökkenti a pulzusszámot, felelős a pihenésért, segíti az emésztést, növeli a fájdalomtűrő képességet, nem engedi egekbe szökni a vérnyomást, erősíti az immunrendszert.
Beautiful young mother with her newborn baby son, sitting on bed in her bedroom, caressing him
Fotó: Thinkstock

Néhány tanács, mely az én személyes kedvencem:

  • Mindig hallgasd meg a gyerekedet. Ettől egyrészt tudni fogod, melyek a fontos dolgok számára, mi történik vele olyankor, amikor nincs veled. Ha kicsi korától kiépül egy rendszer, amelyben beszélgettek, és ő is elmondja a napját, valamint te is beszámolsz a saját dolgaidról, annak számos előnyét fogjátok megélni éveken át, és mindez megalapozhat egy felnőttkori jó viszonyt is. Ne gondold, hogy attól, hogy kicsi, nincsenek gondjai. Ha tudsz róla, mi foglalkoztatja, bántja, nyilván jobban tudsz tanácsot adni, ha igényli, akár segíteni is.
  • Beszélj a gyerekkel a magad érzéseiről és gondolataidról, és tanítsd meg, miképpen mondja el ő is, mit érez. Mutasd meg, mi a vidámság, mit jelent a frusztráció, mi a harag, a szégyen, a szeretet. Jó, ha tudja, szabad szomorúnak, dühösnek lenni, mert ez az élet része.
  • Mondj igazat. Nem azt mondom, hogy mondj el mindent és terheld rá a saját problémáidat, hiszen azzal is sok bajt okozhatsz, ha a kelleténél nagyobb terhet teszel rá (mondjuk, mert egyedül neveled, és a társadként kezeled), mert az nem egészséges, de amit mondasz, az legyen igaz. Hiszed vagy sem, a gyerekek rettentően érzik a hamisat, és az megzavarhatja őket. Ha bánt valami, bátran beszélj róla, légy őszinte és nyitott, mutasd meg, mit lehet ilyenkor csinálni, és engedd meg neki is, ha valami bántja, hogy szomorú legyen, akkor is, ha neked az nem jó.
  • Fogadd el, hogy más, mint amilyen te vagy. Én általában elég közlékeny vagyok. Ha bánt valami, viszonylag hamar elmondom az enyéimnek, és igyekszem a dolgokat segítséget igénybe véve megoldani.  A fiam, Máté másképp van összerakva. Nagyon korán, egészen kiskorától markánsan húzta meg a határait, ami nekem még manapság is gyakran nehézséget okoz. Ha láttam, valami bántja, kiindulva abból, amilyen én vagyok, kérdezgettem, mi a baj, mi történt. A válasz eléggé megdöbbentő volt: – Tudhatnád – mondta, ha kérdezel, úgyse válaszolok, várjál, és ha akarom, majd elmesélem. Fiatal voltam, a  húszas éveim elején jártam, sok mindent kellett még megtanulnom. Olyasmit, amit nem árt tudni, vagyis hogy attól, hogy az én gyerekem vagy a miénk, egyáltalán nem biztos, hogy olyan, mint mi vagyunk. Ha volt türelmem kivárni, amíg megnyílik – ami az én természetemmel nem volt mindig egyszerű –, előbb-utóbb megtisztelt a bizalmával. Ha kérdezgettem, bezárkózott.
  • Fontos, hogy legyen a gyereknek olyan elfoglaltsága, ami megfelel az életkorának. Annyi könyv, jó tanács van, mint égen a csillag. Tájékozódj, és figyelj, mi az, ami tetszik a gyerekednek, mit csinál szívesen. És persze az is nagyon  fontos, és erről már beszéltünk, hogy maradjon idő és lehetőség a csendes szemlélődésre, elmélkedésre, molyolásra. Vagyis engedd, hogy néha unatkozzon, és figyeld, közben rá fogsz döbbenni, milyen „aktívan” unatkozik, vagyis hogy mennyire nem az unalom az, ami ezeket a csendeket jellemzi.
  • Szokások: a leglényegesebb dolgok egyike, és sajnos elég sok félreértés terepe. A gyerekek szeretik az ismerős dolgokat, a rítusokat. Szó sincs róla, hogy az ismétlések unalmasakká válnak, sőt. Az ismerős biztonságot ad, a szokások és a hagyományok, még ha kamaszkorban lázad is a gyerek ellenük, a hovatartozás, a családba tartozás érzését erősítik.

Sorolható, mi lenne jó és hasznos. Még két dolgot emelek ki.

  • Fontos, hogy segíts a gyereknek megtanulni meghúzni a határokat. Persze ehhez arra is szükség van, hogy te magad is tudd, hogyan lehetséges ez. Vagyis tudj nemet mondani, mert csak így lehetsz a gyerek segítségére.
  • A stressz hizlal. Tudjuk, a népesség jelentős része és a gyerekek nagy százaléka is egyre inkább súlyproblémákkal küzd, talán érdemes lenne a kérdést a stresszoldás vagy a kevesebb stressz oldaláról is megvilágítani.

Evolúciós értelemben a stresszreakció a túlélést szolgálta. Egy ragadozó nagyvad közelében olyan biokémiai folyamatok indultak be az ősembernél, amelyek segítették, hogy felvegye a küzdelmet, vagy elmeneküljön. Manapság ritkán adódik ilyen tiszta helyzet, hogy szemben állunk egy támadó vadállattal, de a reakció ugyanúgy beindul. Kortizon- és glukóz- és inzulinszint-emelkedés a következmény. Meg persze sok minden más vesz részt a folyamatban, ami ugyanazt a reakciót indítja be, mint a finomított szénhidrátok fogyasztása, vagyis  stresszelve is eljuthatunk a metabolikus szindrómáig. Ha a stressz miatt vigasztalásul többet is eszünk, fejre áll az egész rendszer.

Nos, ne stresszelj, ne stresszeld, inkább védd a gyereket, és mozogj sokat.

Nem mindenre jó megoldás mindez, de biztosan sokat segít, s talán még boldogabb is lesz az életed.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kecskemét, 2017. március 3.
Stadler József akasztói vállalkozó az ellene költségvetési csalás bûntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt indított büntetõper tárgyalásán a Kecskeméti Törvényszéken 2017. március 3-án. A bíróság a vádlottat öt év börtönbüntetésre ítélte.
MTI Fotó: Ujvári Sándor

Meghalt Stadler József

Kommentek

Buenos Aires, 2017. november 17.
Az argentin haditengerészet által közreadott archív képen a német gyártmányú San Juan argentin tengeralattjáró Buenos Airesben. Az argentin haditengerészet 2017. november 17-én bejelentette, hogy két napja megszakadt a kapcsolata az Argentína déli partvidékén 44 fős legénységgel hajózó San Juannal. (MTI/EPA/Argentin haditengerészet)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.