Ma, vagyis október harmincegyedikén 86 éves Carlo Pedersoli, alias Bud Spencer, alias Piedone, alias Charlie Firpo, alias…
Kedvenc pofozógépünk 1929-ben, Nápolyban született. Szülővárosára annyira büszke, hogy egyik filmjében azt mondja, „nem olasz, hanem nápolyi vagyok”.
A fiatal Carlo kiváló úszó és vízilabdázó volt: ő az első olasz, aki egy percen belül úszta a száz méter gyorsot. Később hazája vízilabda-válogatottjának tagja lett. A sporttal 1967-ben hagyott fel, amikor aláírta első filmes szerződését Hollywoodban.
Előtte is szerepelt már a vásznon, először 1951-ben, a Quo Vadis című, a Római Birodalom idején játszódó drámában, Néró egyik testőrét alakította, még szöveg nélkül. Amerikában egy westernnel debütált: „Isten megbocsát, én nem!” Ennek a filmnek a forgatásán növesztette meg a szakállát, és vette fel a Bud Spencer művésznevet, és itt találkozott először honfitársával, későbbi legendás partnerével, Mario Girottival, vagyis Terence Hillel.
Tizenhét filmet forgattak együtt, eleinte spagetti westerneket, majd 1974-ben jött a „Mindent bele, fiúk!” és a „Különben dühbe jövünk” – ezek már az akkori mában játszódnak. Utolsó közös filmjükben visszatértek a vadnyugatra: a „Bunyó karácsonyig” 1994-ben jelent meg.
Bud Spencer azóta sem hagyott fel a filmezéssel, olyannyira, hogy jelenleg is készülőben van egy film, amiben játszik: a „Keoma Rises” című western.
Isten éltessen, Carlo, Bud, Piedone, üss még sokat nekünk.