Nagyon izgalmas lenne mélyebben foglalkozni a New York Knicks tündérmeséjével is, hiszen az a Jalen Brunson vezette sikerre a csapatot, akinek az apja is Knicks-játékos volt, és aki a bajnoki cím hatására a város félistenei közé emelkedett.
Ha azonban szeretnénk elmerülni kicsit filozofikusabb aspektusaiban ennek a döntőnek, akkor érdemesebb a San Antonio bukásának okaival foglalkozni inkább, ugyanis a Spurs hiányosságai indirekt módon a rivális erősségeit domborították ki.
A Knicks könnyített pályán mozgott az egész playoffban. Az első körben azt az Atlantát verték, amely januárban megvált franchise playerétől, Trae Youngtól. Így egy teljesen újjáépülő, identitását kereső csapat ellen lényegében csak bemelegítettek Brunsonék a nagyobbnak hitt megmérettetések előtt. A keleti konferencia elődöntőjében a Philadelphia Sixers sem jelentett nagy kihívást – a 2023-as MVP, Joel Embiid, tíz év alatt még nem tudta konferenciadöntőbe vezetni a csapatot, ami felvet kérdéseket. A Cleveland, amely LeBron James 2018-as távozása óta nem járt ilyen magasságban a rájátszásban, sem fejtett ki nagy ellenállást, így a Knicks 12-2-es mérleggel érkezett meg a döntőbe, amire rá is pihenhettek a játékosok, hiszen a nyugati konferenciában a birkózás jelentősen tovább tartott.
