A mohácsi csatában különböző számítások szerint 14 ezer keresztény katona vesztette életét, beleszámítva azt a 2000 hadifoglyot is, akiket az oszmánok végeztek ki két nappal a csata után: rövid úton megszabadultak azoktól, akikért nem remélhettek váltságdíjat. A mai napig mindössze kétezer harcos – valószínűleg épp a kivégzettek – csontjai kerültek elő, akik egyes feltételezések szerint főként a fogságban lemészárolt cseh zsoldosok lehettek. Rejtély, hova tűnhettek a többi 12 ezer ember földi maradványai, és akkor még az oszmán oldalon elesettekről nem is beszéltünk. Különösen érdekes, hogy minden ismert lelet a véletlennek köszönhető, évtizedek célzott kutatása egyetlen sírt sem tárt fel – erről, illetve Kanizsai Dorottya missziójáról szólt az előző rész a mohácsi csatát feldolgozó sorozatunkból. A folytatásban az összecsapást követő hetek krónikája következik, a Budát elfoglaló, majd október közepén távozó oszmánok 150 ezer embert gyilkoltak meg vagy hurcoltak magukkal: Szulejmán szabadjára engedte a rablásra, pusztításra szakosodott lovasait. A lakosok sok helyen felvették a harcot, komoly veszteséget okoztak a törököknek, Szapolyai János felbukkanása pedig megmentette Szegedet. Dr. Varga Szabolcs történésszel, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársával beszélgettünk.
Nem tiltotta parancs a gyilkolást
