mohácsi csata

Mindenki ott volt a harcmezőn, akinek ott kellett lennie, egész megyék ürültek ki, mert a magyar nemesség háborúba ment – ezzel folytatjuk a mohácsi csatát bemutató sorozatunkat.

A mohácsi csata „előestéjén” egyházi kincsekből is vertek pénzt, és a végső kétségbeesés jeleként hadba hívták a jobbágyokat.

A szultáni támadásról értesülve a Magyar Királyság azonnal megkezdte a felkészülést, II. Lajos háborúba hívta a magyarokat, és segélykérő levelek tucatjait küldte az európai udvarokba 1526-ban.

Szulejmán szultán miért épp 1521-ben és 1526-ban indította hadjáratait Magyarország ellen? A háttérben felsejlik I. Ferenc francia király szerepe.

Magyarország nem maradt magára Mohács előtt: a legnagyobb segítséget a pápától kaptuk, de még az angol VIII. Henrik, sőt a portugál király is segített.

A magyar királyi sereget bármely európai nagyhatalom megirigyelhette volna.

Az elrabolt gyerekekből képzett janicsárok legyőzhetetlen, csatákat eldöntő élő erődként jelentek meg a harcmezőkön – de a magyar gyerekeket nem tekintették jó „alapanyagnak”.

A török hadsereg gerincét a lovas szpáhik tömege adta, a hódítást pedig rabló akindzsik készítették elő Magyarországon is.

A hódítás volt az Oszmán Birodalom alapja, a propagandában még Róma elfoglalása is szerepelt: elődei harcos és államszervező munkája nyomán Szulejmán már elképesztő gazdagsággal és páratlan erejű hadsereggel rendelkezett.

Oszmán bég apró állama viharos gyorsasággal növekedett, még az sem törte meg, hogy egy komoly katonai vereség után feldarabolták, felosztották. Mi volt a sikerük titka?

Nándorfehérvár nélkül többé nem volt erő, ami az oszmán sereget megállíthatta volna.

II. Ulászló halála után az országnagyok tették a dolgukat: irányították az országot, és védték a déli végeket, miközben Magyarország léte azon múlt, meddig tudja elkerülni a szultáni sereg támadását.

A Dobzse László gúnynév hamis képet fest II. Ulászlóról, akinek uralkodása egyfajta virágkort hozott Magyarországon.

Meghalt Mátyás, oda lett nemcsak az igazság, hanem az ország is – visszhangzik magyar fejekben a dogma, holott történészeink álláspontja már jó ideje egészen más a Jagelló-kort illetően.