A legenda szerint Rómát Kr. e. 753. április 21-én alapította meg egy testvérpár Romulus és Remus azon a helyen, ahol egykor az anyafarkas tejével táplálta őket. Alba Longából származtak, ahol Amulius megfosztotta trónjától és elűzte testvérét, Numitort, fiait megölette, lányát, Rhea Silviát pedig száműzte. Mars isten viszont beleszeretett a lányba, ikreket nemzett neki, akiket a hatalmát féltő Amulius természetesen igyekezett elpusztítani. Megparancsolta szolgáinak, hogy a két fiút fojtsák a Tiberisbe, ám azok megkönyörültek rajtuk, és egy kosárban a vízre tették őket – írja a Rubicon.hu.
A folyó istenének köszönhetően egy fügefa tövében értek partot, ahol egy anyafarkas táplálta őket a tejével, mígnem egy Faustulus nevű pásztor megtalálta, és magához vette a fiúkat. Romulus és Remus felnőve visszatért szülőhazájába, megölték Amuliust és visszaültették nagyapjukat a trónra, majd elhatározták, megmenekülésük helyén várost alapítanak. A pontos helyszín kapcsán azonban vitába keveredtek, ami hamarosan elmérgesedett. A Krisztus utáni I. században élt történetíró, Plutarkhosz így ismeri a történetet:
… amikor Romulus árkot ásatott a majdani falak köré, hol gúnyolta, hol meg akadályozta a munkát, végül pedig átugrotta az árkot. Erre némelyek szerint maga Romulus, mások szerint azonban egy Celer nevű társa leütötte Remust, s az holtan esett össze.
Miután eltemette testvérét, Romulus folytatta a város építését. A Tiberis folyóra és a híres hét halomra támaszkodó település a következő évszázadokban előbb Itáliát, majd az egész Mediterráneumot uralma alá hajtotta, Róma pedig a birodalom bukása után is az európai kultúra és szellem legfontosabb fellegvára maradt.
További izgalmas történelmi témáink a közelmúltból:
