Jelentősen nagyobb lehet az észak-atlanti bukóáramlás (AMOC) összeomlásának valószínűsége, mint azt korábban gondoltuk. Egy új kutatás kimutatta, hogy a legnagyobb lassulást előrejelző klímamodellek a legreálisabbak – írja a The Guardian.
Az már korábban is ismert volt, hogy az Amoc napjainkban az elmúlt 1600 évben a leggyengébb szintre került a klímaválság következtében. 2021-ben egy fordulópont figyelmeztető jeleit észlelték a szakemberek, ami miatt több tucat számítógépes modellel megpróbálták megnézni, milyen lehet a jövőbeli éghajlat. Az Amoc rendszer esetében ezek igen eltérő eredményeket produkáltak: egyesek szerint 2100-ig nem várható további lassulás, míg mások szerint hatalmas, körülbelül 65 százalékos lassulás várható, még akkor is, ha a szén-dioxid-kibocsátás fokozatosan nettó nullára csökkenne.
A Science Advances folyóiratban megjelent új kutatásban most a valós óceáni megfigyeléseket kombinálták a modellekkel a legmegbízhatóbb forgatókönyv meghatározása érdekében. A becslések pedig elég negatív képet festenek: e szerint 2100-ra 42-58 százalékos lassulást lehet majd tapasztalni, ami szinte biztosan összeomlással végződik. Egyes kutatók szerint akár már a század közepén elérhetjük az Amoc leállásának elkerülhetetlen fordulópontját.
Drámai hatásokkal kell számolni
Az Amoc a globális éghajlati rendszer kulcsfontosságú része. A keringési folyamat úgy kezdődik, hogy a felszín közeli meleg víz a sarkok felé haladva lehűl, majd tengerjeget képez, sót hagyva hátra az óceánban. A vízben lévő nagy mennyiségű só miatt az sűrűbbé válik, lesüllyed, és a mélyben dél felé sodródik. Végül a víz visszahúzódik a felszín felé, és a feláramlásnak nevezett folyamat során felmelegszik, így zárul be a körforgás. Az Északi-sarkvidékre szállított melegebb víz kulcsfontosságú Európa enyhe és a trópusok meleg éghajlatában.
Az Amoc-rendszer rendkívül összetett és véletlenszerű természetes változásoknak van kitéve, ami lehetetlenné teszi a pontos előrejelzéseket. Az esetleges összeomlás azonban bizonyosan elmozdítaná azt a trópusi csapadékövet, amelyre emberek milliói támaszkodnak az élelmük megtermeléséhez. Ez azt eredményezné, hogy Nyugat-Európában szélsőségesen hideg telek és nyári aszályok jelentkeznének, és 50-100 centiméterrel növelné az Atlanti-óceán körül már amúgy is emelkedő tengerszintet.
Stefan Rahmstorf professzor, a németországi Potsdami Klímahatás-kutató Intézet munkatársa, aki 35 éve tanulmányozza az Amocot, azt mondta, korábban úgy gondolták, az Amoc leállásának esélye nagyjából 5 százalék lehet, ez azonban ma már szerinte több mint 50 százalék. Ez pedig drámai hatásokkal fenyeget.
A Föld történetének elmúlt 100 ezer évében a legdrámaibb és legdrasztikusabb éghajlatváltozások akkor történtek, amikor az Amoc állapota megváltozott
– közölte a kutató.
A szakember szerint az Amoc 2100-as lassulása még nagyobb is lehet, mint ami az új, pesszimista becslésben szerepel. Ez azért van, mert a számítógépes modellek nem tartalmazzák a grönlandi jégsapka olvadékvizét, amely szintén felfrissíti az óceánok vizét: „Ez egy további tényező, ami azt jelenti, hogy a valóság valószínűleg még rosszabb” – tette hozzá.
