Mintegy 140 ezer éves emberi csontokra bukkantak a Jáva-tenger mélyén, nem messze Indonézia partjaitól. A leletek egy korábban ismeretlen Homo erectus populáció létezéséről árulkodnak, amely egy mára elsüllyedt területen élt és akár más, modernebb emberfajokkal is kapcsolatba léphetett.
Amint a felfedezésről szóló tanulmányból kiderül, a kutatók a Homo erectus maradványokon kívül több mint 6000 állati fosszíliát is találtak Jáva szigetétől nem messze. A legutóbbi jégkorszak idején, amikor a tengerszint jóval alacsonyabb volt, Jáva és Indonézia más szigetei – például Borneó, Szumátra és számos kisebb sziget – egy nagy, összefüggő földterületet alkotott, amelyet Szunda-földnek nevezünk.
A Live Science beszámolója szerint most felszínre hozott leletek arról tanúskodnak, hogy Szunda-föld hatalmas síkságokkal rendelkezett, amelyeket folyók szeltek keresztül. A folyók halak, teknősök, folyami cápák és vízilovak sokaságának adtak otthont, az alföldeken pedig elefántok, vízibivalyok, illetve Stegodonok éltek.
A Homo erectusok Szunda-föld egyik völgyében éltek, amely ma Jáva és Madura szigete között található, és teljesen víz alatt van.
Ez a Homo erectusokra nem jellemző szokás, ami arra utal, hogy a Szunda-földi populáció kapcsolatban lehetett más, modernebb emberfajokkal, amelyektől eltanulhatta vadászstratégiáikat.
A mintegy 2 millió évvel ezelőtt megjelent Homo erectus („felegyenesedett ember”) az emberi evolúció nagyon fontos lépcsőfokát jelentette. Ez volt az első emberfaj, amelynek testfelépítése már szinte teljesen olyan volt, mint a mai, modern embereké. Lábai már tökéletesen alkalmasak voltak a hosszabb távon történő gyaloglásra és a hatékony futásra is, aminek köszönhetően képes volt kivándorolni Afrikából és a világ jelentős részén megtelepedni. Mindössze százezer évvel afrikai feltűnése után már bizonyítottan jelen volt a Kaukázusban, a mai Georgia területén, később pedig számos más régióban is sikerült elterjednie, Nyugat-Európától egészen Dél-Kelet- és Kelet-Ázsiáig.
Ez nemcsak a távolság miatt lenyűgöző teljesítmény, hanem azért is, mert a földrészek klímája és élővilága egyaránt jelentősen eltér egymástól. Az erectus egyedei azonban a jelek szerint kiválóan tudtak alkalmazkodni az új környezethez.
Az adaptációban segítségükre lehetett a korábbiaknál jelentősen nagyobb agykapacitás, aminek köszönhetően olyan szellemi képességek jelenhettek meg náluk, amelyek előtte nem is léteztek. Ez abból is látszik, hogy közel másfél millió éve teljesen újfajta kőeszközöket készítettek, amelyek segítségével már rendszeresen vadásztak. Ezen kívül számos egyéb innováció is megjelent náluk, például képessé váltak a tűz használatára, bizonyos tanulmányok szerint pedig akár már a művészet kezdetleges formája is megjelenhetett a körükben.
A Homo erectus sok százezer éven keresztül jelen volt Ázsiában, ám idővel olyan modernebb fajok kezdték el kiszorítani, mint a neandervölgyiek (Homo neanderthalensis), valamint a rejtélyes gyenyiszovai emberek. Jelenlegi tudomásunk szerint a legtovább Jáva szigetén tartott ki, ahol még 108 ezer évvel ezelőtt is jelen lehetett. A faj ezután kihalt, ami egy hihetetlenül hosszú, csaknem 2 millió éves történet végét jelentette. A mi fajunk, a Homo sapiens mindössze nagyjából 250 ezer éve jelent meg a Földön, Délkelet-Ázsiába pedig 77 ezer éve jutott el.
A 24.hu új cikksorozata, a Honnan jöttünk? az emberi őstörténetet mutatja be, az ember és a csimpánz utolsó közös ősétől kezdve egészen addig, amíg a Homo sapiens az egyetlen emberfajjá vált a Földön. A sorozat első része alább olvasható:
