Bármelyikünk napi szinten hessegeti el a legyet, tessékeli ki otthonából a pókot, hallgatja, mit csivitel odakint a madár, és akcióba lép, ha levéltetűt talál a növényein. Véletlenszerűen soroltunk fel négy hétköznapi állatot, miközben laikusként nem tudjuk, sőt felfognunk is nehéz: ez a négyes csupán Magyarországon mintegy 8000 különböző fajt rejt.
Az összes hazai állatfaj több 10 ezres tömeget jelent: mindegyiket felismerni és egymástól megkülönböztetni bőven meghaladja az emberi agy kapacitását. Kutatók nemzedékei és 150 évnyi munka kellett ahhoz, hogy Magyarország a világ élvonalába kerüljön a feltárt fajok bőségével – kevés ország ismeri hozzánk hasonló alapossággal a saját faunáját. Ez a tudás önmagában nemzeti kincs, miközben felbecsülhetetlen jelentőséggel bír a teljesség igénye nélkül gazdasági, természetvédelmi és egészségügyi területen.
Csakhogy a modern korban olyan intenzitással pusztítjuk az élővilágot, hogy sokan már a földtörténet hatodik legnagyobb, ezúttal emberi tevékenység előidézte kihalási hullámát vizionálják. Egy friss tanulmány pedig azt bizonyítja, hogy mindezzel párhuzamosan
Mit jelent mindez a gyakorlatban? A részletekről Dr. Páll-Gergely Barna zoológust, malakológust, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársát, a kutatás vezetőjét kérdeztük.
