Október 7-én összehangolt, meglepetésszerű támadás ért izraeli civil és katonai célpontokat palesztin területekről, válaszként Izrael a Gázai övezetre csapott le. Másnap Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy országa háborúban áll, Yoav Gallant védelmi miniszter pedig október 9-én elrendelte Gáza teljes ostromát. Netanjahu szerint olyan offenzívára készülnek, amelyről generációkkal később is beszélnek majd.
A térségben állandó a feszültség és gyakoriak a konfliktusok, a mostani háború azonban különösen súlyosnak ígérkezik.
Viharos történelem
A 41 kilométer hosszú, 6–12 kilométer széles, nagyjából két győrnyi, 363 négyzetkilométeres Gázai övezet 2,3 millió ember otthona, ezzel ez a bolygó egyik legsűrűbben lakott földsávja, amely ráadásul kifejezetten szegénynek számít. A helyszín és a tágabb régió története meglehetősen viharos, az eredetileg kánaánita alapítású Gáza az ókorban először egyiptomi fennhatóság alá került, de megfordultak itt többek között filiszteusok, asszírok, görögök, zsidók, beduinok, rómaiak és perzsák is, a területnek pedig a keresztes háborúk idején is jutott szerep.
Az évezredek során Gáza és környéke igazi olvasztótégellyé vált. A térség a 16. században, az oszmán korban érte el fénypontját.
Az Izrael, Egyiptom és a Földközi-tenger által határolt régió ma a két palesztin terület egyike, a másik az 1967 óta részben izraeli megszállás alatt álló Ciszjordánia (a két terület nem határos egymással).
Az oszmán uralmat követően a régió 1918-ban előbb brit, 1948-ban – az izraeli állam megalapításának évében –, az első arab–izraeli háború alatt pedig egyiptomi fennhatóság alá került.
A területszerzés után nagyjából 700 ezer menekülő vagy elűzött palesztin érkezett a környékre Izraelből, akik Egyiptomba sem kaptak bebocsátást. A Gázai övezetben élők többsége ma ezen háborús menekültek leszármazottja, sokan közülük még mindig menekülttáborokban élnek.
38 év után vonultak ki
A régiót Izrael 1967-ben, a hatnapos háború során foglalta el a Golán-fennsíkkal és Ciszjordániával együtt – utóbbi területeket Szíriától, illetve Jordániától szerezte meg. A Gázai övezetben Izrael néhány évtized leforgása alatt 21 zsidó települést épített fel, miközben a feszültség és erőszak gyakorlatilag a mindennapok részévé vált.
1987-ben komolyabb felkelés tört ki, ez volt az első intifáda, nem sokkal később pedig megszületett a palesztin szunnita politikai mozgalom, a Hamász. A tüntetéssorozat és felkelés évekig kitartott.
Az szeretném, ha Gáza a tengerbe süllyedne, de ez nem fog megtörténni, ezért megoldást kell találni
– mondta 1992-ben Jichák Rabin akkori izraeli miniszterelnök a vérfürdő közepette.
A konfliktust az 1993-as oslói egyezmény zárta le, amelynek értelmében a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elismerte Izraelt mint államot, cserébe a palesztinok önrendelkezési jogának megvalósításáért. Az egyezményt és az azt támogató szekuláris Fatahot a Hamász élesen bírálta, Izraelben több öngyilkos merényletet is elkövettek a szervezet szimpatizánsai.
1994-ben Rabin utódjával, Simon Peresz külügyminiszterrel és Jasszer Arafat palesztin vezetővel közösen elnyerte a Nobel-békedíjat, az izraeli kormányfőt azonban a következő évben egy, a békefolyamattal szemben álló jobboldali radikális meggyilkolta.
2000-ben újabb, évekig kitartó intifáda kezdődött, miután Izrael és Palesztina tárgyalásai zsákutcába jutottak. Ezzel párhuzamosan a Hamász népszerűsége egyre nőtt.
2003-ban Aríél Sárón miniszterelnök egyoldalú kivonulási tervet javasolt, 2005-ben pedig hazai és nemzetközi nyomásra Izrael lemondott a Gázai övezet ellenőrzéséről, 9000 telepest és katonát vonva ki. A térség kormányzása elviekben a Palesztin Nemzeti Hatósághoz került, ám Izrael a légteret és a határokat továbbra is ellenőrizni tudta.
Kollektív büntetés
A Hamász már az oslói egyezmény megkötésekor szembehelyezkedett az akkori palesztin döntéshozókkal, sokak támogatását nyerve el. 2006-ban aztán, nagyjából egy évvel a Fatah-alapító Jasszer Arafat halála után a Hamász a választásokat megnyerve hatalomra is került a Gázai övezetben.
A területen azóta nem tartottak szavazást, miközben az erőszakos cselekmények, az Izrael elleni akciók még gyakoribbá váltak.
Izrael a mozgalom hatalomátvétele óta küzd a szervezet ellen, és kollektív büntetésként 2007 óta tartja szárazföldi, vízi és tengeri blokád alatt a gázai földsávot. Az izraeli lépések súlyos következményekkel jártak, az ENSZ már 2009-ben bejelentette, hogy a blokád ellehetetlenítette a helyiek megélhetését, és fokozatos gazdasági leépülést okozott. Az elzárást rengeteg nemzetközi kritika érte, a Nemzetközi Vöröskereszt szerint a blokáddal Izrael megsérti a genfi egyezményeket, amelyek megállapítják az alapvető nemzetközi jogi szabályokat fegyveres konfliktusok esetén.
Kiszolgáltatott terület
A Gázai övezet populációjának átlagéletkora rendkívül alacsony: az UNESCO adatai alapján a helyiek mintegy fele gyermek lehet, a CIA szerint pedig a lakosság nagyjából 40 százaléka 15 év alatti. Rengeteg szolgáltatás elérhetetlen, az izraeli szankciók ellehetetlenítik a mindennapokat, a munkanélküliségi arány pedig kiugróan magas, 2023 második negyedévében a 46 százalékot is meghaladta. A helyiek 80 százaléka nemzetközi segélyekre szorul a túlélés és az alapvető szolgáltatásokhoz, például az ivóvízhez való hozzáférés érdekében.
Noha a Gázai övezetnek nincs hivatalos hadserege, a tengeren és alagutakon becsempészett, illetve az Izrael-ellenes országok, így Irán és Szíria által biztosított eszközök révén több ezer géppisztolyhoz, rakétához és egyéb fegyverhez férnek hozzá a palesztin erők. A Hamász számára a rakéták kiemelt jelentőségűek, csak 2014-ben 4500 darabot lőttek ki Izraelre. A zsidó államot 2011 óta a híres, 95 százalékos hatékonyságú Vaskupola védi, a rakétatámadásokat gyakran követi megtorlás.
A 15 év alattiak magas aránya azzal is jár, hogy a halottak között általában sok a gyermek.
A helyi lakosságot a 2023 októberében kirobbant konfliktust követően is érték támadások. Netanjahu október 10-én megtartott beszéde alapján úgy tűnik, a mostani offenzíva különösen pusztító lesz, ennek esélyéről az alábbi cikkben írtunk.