A megtelepedésre vágyó emberek számára a partok ősidők óta igen vonzóak, hiszen számtalan előnyt biztosítanak – többek között rengeteg táplálékot és jó közlekedési lehetőségeket kínálnak. Nem véletlen, hogy New Yorktól Isztambulon át Perth-ig korunk számos nagyvárosa az óceán vagy a tenger mentén fekszik.
Csakhogy a partvidéki környezet kiszolgáltatottsággal is jár: viharok, erózió, talajsüllyedés és tengerszint-emelkedés fenyegeti ezeket a településeket. A globális populáció jelentős része a partvidékeken él, ezek a folyamatok így vagy úgy, de emberek milliárdjait érintik, vagy fogják érinteni a nem is olyan távoli jövőben.
A kihívásokat felismerve világszerte egyre több ország, város kezdi el tervezni, hogy milyen módszerekkel védekezhetne. A megoldások között szerepel a gátak, falak, vízelvezető rendszerek kiépítése és egyéb infrastrukturális fejlesztések, valamint a városok vagy városrészek áttelepítése. Egyes régiókban ugyanakkor a gazdasági nehézségek vagy a földrajzi adottságok miatt ezek a projektek nehezen vagy egyáltalán nem kivitelezhetőek.
Rengeteg parti település jövője vált erősen kérdésessé az elmúlt időszakban.
A település mára annyira fenyegetetté vált, hogy az indonéz kormány 1300 kilométerrel távolabb építi fel az ország új fővárosát, a költözés ugyanakkor milliók számára nem lesz járható út.
Élet a tengerszint alatt
Suhemi kis étterme Észak-Jakartában, Muara Baru negyedében található, a vendéglátóhelyet egy burkolatlan út és egy két méter magas betonfal választja el a tengertől – írja a National Geographic. A víz már szinte eléri a struktúra tetejét, viharos időben a hullámok át is csaphatnak.
A nő családja számára az étterem jelenti a megélhetést. Suhemi az 1980-as, 1990-es években nőtt fel a környéken, akkoriban sokat játszott az otthonuk előtti parton, amelyet aztán a 2000-es évekre teljesen elnyelt a víz. Ekkoriban az áradások a korábbiakhoz képest sokkal gyakoribbá váltak.
Bár 2002-ben felépítették a már említett falat, a város folyamatos süllyedése, valamint a tengerszint emelkedése miatt ez sem ad tökéletes védelmet.
Az üzlet újjáépítése komoly anyagi áldozatot követelt a családtól.
A viharok azóta is állandó, sőt a klímaváltozás miatt fokozódó fenyegetést jelentenek, és Muara Barunál kiszolgáltatottabb városrészek is akadnak. Ezen problémára, illetve egyéb okokra hivatkozva Joko Widodo kormánya 2019-ben jelentette be, hogy a zsúfolt Jáva szigetéről Borneó egy akkor még erdős vidékére költöztetik át Indonézia fővárosát.
A döntés hátterében nem is annyira a populáció megóvása, hanem gazdasági és igazgatási megfontolások álltak, a lakosság jelentős része ugyanis képtelen költözni, így helyben marad majd. A várost elvileg kiterjedt falrendszerrel, valamint egy, a Jakartai-öbölben kialakított mesterséges hullámtörő szigettel védenék meg, de egyelőre csak a falrendszer töredéke készült el, és noha Hollandia és Dél-Korea is ígért támogatást, a finanszírozás továbbra is bizonytalan.
Az infrastruktúra kritikusai szerint ráadásul a rendszer blokkolná a helyi folyókat, hatalmas szennyvíztócsává alakítva a Jakartai-öblöt. Gyakori bírálat az is, hogy a döntéshozók a tenger megfékezésével nem a betegséget, a talajsüllyedést, hanem annak egyik tünetét enyhíthetik csak.
A roskadás folyamata egyelőre megállíthatatlannak tűnik. Egyes modellek alapján 2050-re a mostani Észak-Jakarta akár 95 százaléka is víz alá kerülhet, ez a teljes metropolisz mintegy negyedét jelenti – írja a Live Science és az Indian Times.
Több száz éves probléma
Jakarta számára az áradások évszázadok óta súlyos gondot okoznak. A globális jelentőségű kikötő egy deltavidéken fekszik, amely látványos átalakuláson esett át a holland gyarmatosítás kezdetével. A környéket egykor egy mangroveerdő vette körbe, amely természetes védelmi rendszerként szolgált, mára viszont Jakarta vizes élőhelyeinek 97 százalékát betondzsungellé formálták.
Miután az európaiak 1619-ben meghódították Indonéziát, elkezdték átváltoztatni a település képét, a holland városok mintájára az áradásokat szabályzó csatornákat hoztak létre. A korabeliek ugyanakkor nem számoltak azzal, hogy a delta talaja folyamatosan tömörülni fog, így hacsak a helyi folyók üledékeikkel nem pótolják azt, a városban állandó süllyedés alakul majd ki. A környezeti módosítások következtében a folyók már nem táplálják kellő mennyiségű anyaggal a területet, a város fejlődése, az új épületek és a földmozgások pedig többletterhelést jelentenek a földnek.
„Sunda Kelapa, ahogy a hollandok érkezése előtt hívták, egykor organikus és rugalmas közösség volt” – nyilatkozta a National Geographicnak Bosman Batubara, az Amszterdami Egyetem és az IHE munkatársa. „A csatornák építése csak rontott a helyzeten, mivel azok hajlamosak az üledék csapdába ejtésére” – tette hozzá.
A város az azóta eltelt 400 évben elképesztő növekedésen esett át: a világon ma csupán 11 metropolisz van, amely több felhőkarcolóval büszkélkedhet, Jakarta emellett Indonézia közigazgatási, gazdasági, kulturális és szórakoztatási központja. Hendricus Andy Simarmata, az Indonéziai Egyetem várostervezési tanszékének előadója szerint azonban a fejlődés kontrollálatlan, illetve környezeti támogatási rendszer nélküli volt, ennek negatív következményeit jól érzik mai lakói.
Az utóbbi években a tartományi kormányzat szabályozni kezdte a helyi folyókat, nyomornegyedeket törölt el, gátakat épített, és a hollandokhoz hasonlóan gyakori kotrásokat végzett. Ennek ellenére a folyók továbbra is áradásokat idéznek elő a város területén, a roskadás nem állt le, miközben a globális felmelegedés következtében a tenger is egyre magasabban áll.
Ez a városrész két évtized alatt elképesztő mértékben, átlagosan 2,5 méterrel roskadt meg.
Jakarta mintegy 40 százaléka már most a tengerszint alatt van. Az arány egészen biztosan tovább emelkedik majd, a kérdés az, hogy a döntéshozók mit tehetnek a káros hatások ellen.
Kiszipolyozzák a földet
A 2007-es árvíz után rendeletet fogadott el a tartományi kormány, ennek értelmében Jakarta legalább 30 százalékát zöld, nyílt területté kell alakítani. A területek elvileg képesek a hirtelen lehulló esőt elterelni, ezzel együtt feltölteni a kimerülőben lévő talajvízkészleteket, a fejlesztés viszont messze elmaradt az elvárt ütemtől, ma a város kevesebb mint 10 százaléka zöld csupán.
A hatalmas betonlabirintushoz nem tartozik megbízható vízellátó rendszer, a helyi hálózat nem egészen egymillió háztartást, a lakosság alig több mint negyedét látja el. A populáció nagy része ezért szivattyúzással jut vízhez, ami elvileg ugyan nem illegális, de a megadóztatás és az ellenőrzés rendszeresen elmarad. A vízellátási kihívás egyébként szintén a gyarmati időkhöz vezethető vissza: a hollandok által bevezetett szegregáció miatt alakult ki az egyenetlen vezetékhálózat.
A vízkészletek kimerülése dominóhatást vált ki. Egyes környékeken már olyan mélyre fúrnak le iható vizet keresve, ahonnan csak sós vizet lehet kiemelni, sok háztartás így kénytelen a város más részein élő szivattyúzóktól vizet vásárolni. Egy átlagos család bevétele ötödét is elköltheti ily módon.
Batubara évek óta kutatja a jakartai áradások okát. A kutató szerint a mélyfúrású kutak száma a város lakosságának növekedésével együtt emelkedett, az 1968-as kevesebb mint 400 volt, 1998-ra viszont több mint 3600-ra emelkedett. Hogy napjainkban pontosan mennyi van, azt senki sem tudja, a becslések alapján mindenesetre a metropolisz már bő tíz éve, 2011-re elhasználta felszín alatti vízkészletének 64 százalékát. Mivel kevés a szabad, zöld terület, a felszín alatti vizek nem töltődnek fel, az egyébként bőséges csapadék a tengerbe áramlik.
2021-ben a tartományi kormány betiltotta az 5000 négyzetméternél nagyobb épületek tulajdonosainak a víz kiemelését. A szabály idén augusztusban lépett életbe, a számítások alapján ugyanakkor a pozitív hatásokra, a süllyedés lelassulására 10-20 évet kell várni – írja Hindustan Times. Anies Baswedan akkori kormányzó azt is bejelentette, hogy 2030-ra az egész várost ellátja majd a vízhálózat, a szükséges munkának ugyanakkor egyelőre nincs sok nyoma.
A főváros költözik, az emberek maradnak
A süllyedés és a tengerszint emelkedése együttesen azt jelenti, hogy nemcsak a lakosok, hanem Indonézia közigazgatási központja is veszélyben van. Ez, illetve Jakarta zsúfoltsága a fő érv az új főváros megalapítása mellett. Az új központ, Nusantara építése tavaly júliusban indult el, a projekt az Al Jazeera szerint négy ütemben, 2045-re érhet véget, Nusantara pedig már jövőre átveheti a fővárosi státuszt.
A kormány egy okos, digitalizált, zöld, élhető, megújuló energián és közösségi közlekedésen alapuló metropoliszt akar létrehozni, amely ipari, vállalati és oktatási központként egyaránt működhet. A 34 milliárd dolláros fejlesztést a költségvetés, állami tulajdonú vállalatok és magánbefektetők finanszíroznák, de állítólag az Egyesült Arab Emírségek, Kína és Dél-Korea is érdeklődik a projekt iránt. A borneói őslakos közösségek már kevésbé lelkesek, attól tartanak, hogy a beruházás pusztító hatást gyakorolna földjeikre, erdőikre és megélhetésükre.
Amennyiben Jakarta elveszti fővárosi funkcióit, az elősegítheti a sűrű beépített metropolisz egyensúlyának helyreállítását, a zöld területek bővülését. Henny Warsilah, a Nemzeti Kutatási és Innovációs Ügynökség (BRIN) Társadalmi és Kulturális Központjának kutatója szerint a fővárosi cím elvesztése ily módon Jakarta feltámasztását is szolgálhatja.
Parid Ridwanuddin, az Indonéziai Környezeti Fórum munkatársa egészen más állásponton van, a szakértő úgy látja, a főváros áthelyezésével az ökológiai válság is máshova kerülhet át.
Jakartát úgy hagyják megfulladni, hogy nincs világos terv az újjáélesztésére
– vélekedik Ridwanuddin.
Az átköltöztetés ráadásul Jakarta legkiszolgáltatottabb, átvándorlásra képtelen lakóinak sem jelent megoldást. Van, ahol az áradások már most mindennapi kihívást jelentenek, a helyieknek pedig saját erőből, törmelékeket felhasználva kell védekezniük a tenger ellen.
Süllyedő városok
Nem Jakarta a világ egyetlen települése, ahol drámai mértéket ölt a talaj süllyedése. Teheránban és Mexikóvárosban az indonéziai fővároshoz hasonlóan főleg a vízkészletek kimerítése áll a folyamat hátterében, míg Chicagóban és New Yorkban más okokat kell keresni.
A folyamat Magyarországon is megfigyelhető. Hazánkban a legsúlyosabb roskadás Debrecennél zajlik, részben emiatt is aggasztó a nagy vízigényű akkumulátoripar betelepülése.
Egy 2021-es tanulmány alapján a talajsüllyedés egyre nagyobb kihívás elé fogja állítani az emberiséget. A számítások azt mutatják, hogy az elkövetkező évtizedekben a globális földfelszín 8 százalékát és a populáció 19 százalékát sújthatja majd a jelenség.
