A Szojetunió későbbi vezetője, Leonyid Iljics Brezsnyev 1906-ban született Kamenszkojéban, nemzetiségét a hivatalos dokumentumok ukránként, később oroszként tüntették fel. Dolgozott gyári munkásként, földmérőként, fűtőként és lakatosként, közben kohászati főiskolára járt. A kommunista pártba 1931-ben lépett be, 1937-ben lett főállású pártmunkás, két évvel később már megyei párttitkár. A második világháborúban politikai tisztként szolgált, egy ideig a későbbi pártfőtitkár Nyikita Hruscsov mellett – írja az MTI.
A háború után megyei első titkárként folytatta a pártmunkát, szépen haladt felfelé a ranglétrán, 1953-ban már a szovjet hadsereg és a haditengerészet politikai főcsoportfőnökségének helyettes vezetője lett:
Konzervatív fordulat
A párt legfelsőbb vezetésébe, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságába (SZKP KB) 1957-ben választották be, három évvel később pedig Hruscsov bizalmi embereként ő lett a kollektív államfői testület, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének az elnöke.
Négy év múlva csatlakozott a Hruscsov megbuktatására irányuló szervezkedéshez, és a puccs sikere után ő lett az SZKP KB első titkára. Az MTI beszámolója szerint társai átmeneti figurának szánták, a hatalmi harcok során háttérbe szorította potenciális vetélytársait és saját embereit ültette a kulcspozíciókba.
A hatalom csúcsára érkező Brezsnyev konzervatív fordulatot hajtott végre, véget vetett a hruscsovi „olvadásnak”. Legfőbb támasza a minden reformot elvető, kizárólag hatalma és privilégiumai megőrzésére törekvő pártnómenklatúra volt, az állami irányítást a pártszervek döntéseinek engedelmes végrehajtójává fokozta le. Már 1965-ben kijelentette, hogy a Szovjetunió saját érdekövezetének tekinti a „baráti szocialista országokat”, és ha valamelyikükben veszély fenyegetné a szocializmust, az minden szocialista ország közös ügye.
Ez, a Brezsnyev-doktrína szolgáltatta az ideológiai alapot az 1968-as prágai tavasz katonai erővel történt eltiprásához, és a fegyveres beavatkozás kis híján megismétlődött az 1980-as lengyelországi krízis idején.
A pangás időszaka és Brezsnyev halála
A konzervatív, a reformoktól irtózó és megújulásra képtelen politika a stagnálás és a hanyatlás útjára lökte a Szovjetuniót. Egyre nyilvánvalóbbak lettek a gazdasági problémák, nőtt a technológiai szakadék a Nyugattal szemben, állandósult a hiány, eluralkodott a korrupció, a Brezsnyev-érát ezért nevezik a pangás időszakának. A pártfőtitkár-államfő egészségi állapota 1975-től egyre drámaibban romlott,
Általános idegi-pszichikai gyengeségtől és agyi érelmeszesedéstől szenvedett, ráadásul a gyógyszerektől egyfajta narkotikus függése is kialakult. A nyilvánosság előtt utoljára 1982. november 7-én jelent meg, több órán keresztül üdvözölte a díszszemle felvonulóit. Az SZKP KB harmadik főtitkára három nappal később, 1982. november 10-én halt meg szívroham következtében, a hírt másnap jelentették be.
