A nyári időszámítást a XX. század nagy háborúi vezették át a gyakorlatba energiatakarékosságból, a világ országai fokozatosan tértek át a téli és a nyári idő váltogatására. A cél az volt, hogy a mindennapi tevékenységünket jobban összehangoljuk a nap mozgásával, amivel elsősorban a világításhoz használt elektromos áramból tudunk spórolni. A XXI. századra aztán a megtakarítás elenyészővé vált a hátrányok mellett: így például az emberi szervezetet megterheli, hogy évente kétszer alkalmazkodnia kell a változáshoz.
A 2010-es évektől egyre több állam törölte el az óraátállítást, az Európai Parlament pedig 2019-ben úgy döntött: két évet hagy a tagoknak annak eldöntésére, hogy melyik időszámítást válasszuk. Csakhogy azóta sem sikerült megegyezni. Először a koronavírus-járvány helyezte margóra a témát, most pedig az Ukrajnában zajló háború, a rezsiválság és egyéb okok miatt gyakorlatilag beláthatatlan távolságba került a döntés.
Sőt, az elképesztő energiaárak függvényében akár jobban is járhatunk, ha villamos energia helyett inkább a napra bízzuk a világítást.
Kompromisszum nélkül nem megy
Brüsszelben egyelőre – érthető okokból – nincs napirenden az óraátállítások eltörlése. Jelzésértékűnek is tekinthetjük, hogy az unió soros elnökségét ellátó Csehország megelégelve a döntésképtelenséget, még tavaly szeptemberben gyakorlatilag „elengedve a dolgot” kijelentette, öt évig még biztosan folytatja a téli és a nyári időszámítás váltogatását. Hazánk mást egyelőre nem tehet, mint várakozó állásponton van, majd a többségi akarat alapján hozza meg a döntését.
A jelenlegi háború és válság közepette nyilván ez kevésbé fontos „probléma”, de tényszerűen megállapíthatjuk, hogy az eredetileg szabott határidő már az orosz offenzíva megindítása előtt lejárt. Nagyon röviden: egységes döntésre van szükség, hiszen a random választás akár két óra eltérést is eredményezhetne még a szomszédos uniós országok között is. Eddig nem született kompromisszum – ennyire egyszerű.
Hiába szeretjük a nyári időszámítást, mert akkor „tovább van világos”, az eredeti, az óraállításokat megelőző idő az volt, amit most télinek nevezünk. Ettől jelent eltérést energiatakarékossági okokból az, hogy március utolsó vasárnapjától október utolsó vasárnapjáig eggyel előrébb tekert óramutatók szerint élünk. Egészen idén februárig arról beszéltünk, hogy alkalomadtán a lakosság hurráoptimizmusa vagy a tudományos álláspont győz majd a véglegesítésnél – utóbbi a télit javasolja, itt írtunk róla részletesen.
Most viszont e téren is mindent elsöprő módon tört életünkre az energiaválság, nézzük meg ezen a szemüvegen keresztül is a dolgot. Az áramárakat elnézve, sajnos, vissza kell térnünk Benjamin Franklinhez, aki gyertyákat kívánt megspórolni a nyári időszámítás bevezetésére tett javaslatával, vagy az első és második világháború éveihez, amikor a szükség mindezt gyakorlattá is tette. Magyarán: mit spórolhatunk a téli és a nyári időszámítás váltogatásával?
Mennyit spórolunk?
A megtakarítás, ugye, abból adódik, hogyha a lakosság ébrenléti ideje – 7-től 22 óráig számolva – minél jobban egybeesik a napon belüli világos periódussal, akkor annál kevesebb energiára van szükség az otthoni világításhoz. Más áramfogyasztási területen ez nem tényező, még az utcai világítást sem befolyásolja, hiszen a sötét napszak hossza az óraállítással nem változik.
A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) becslése szerint a nyári időszámítással egy közepes, Eger méretű város éves fogyasztásának megfelelő villamosenergiát spórolunk meg. Hozzávetőleges érték, ami az óraátállítás körüli napok adatain alapszik, pontos számot akkor lehetne mondani, ha ebben az időszakban minden évben azonos időjárási, gazdasági stb. körülményeket tapasztalnánk.
Ebből a szempontból 2017 „szerencsés” év volt, mert a március 26-ai óraátállítás előtti és utáni hetek időjárása hasonlóan alakult, így nagyjából tényleg a világítás energiaigényét tartalmazza: 80 gigawattórát meghaladó csökkenést mértek, ami jellemzően a háztartásokban, az építkezéseken, a hosszan nyitva tartó intézményekben és a szolgáltatóknál, illetve a középületek díszkivilágítása kapcsán keletkezett.
Arányaiban tehát 0,2 százalékról beszélünk, de görgessük tovább, mennyit jelent ez forintban? Egyértelmű válasz, főleg a jelenlegi helyzetben nincs. Ha a lakossági piaci és a „rezsicsökkentésből”, nem egyetemes fogyasztókra érvényes árból indulunk ki (a cikkünk írásakor érvényes 413,9 forintos euróval), akkor a 80 gigawattóra körülbelül 5,6–9,93 milliárd forintba kerül. Legalábbis a 2017-es fogyasztási adatok alapján.
Nem sok, a nagyjából négymillió magyar háztartásra leosztva még szabadpiaci áron is legfeljebb 2–3 ezer forint megtakarítást jelent. Fontos azonban a bizonytalansági tényező: nem tudni, a magyar kormány meddig tudja tartani bármilyen formában is a rezsicsökkentést, illetve milyen árak lesznek érvényesek a tőzsdéken jövő március végén, amikor a nyári időszámításra való átállással a spórolás megkezdődik.
Téli vagy nyári?
Egy korábbi felmérés szerint a magyarok 80 százaléka eltörölné az óraátállítást, kétharmaduk – pontosabban 65 százalékuk – pedig a nyári időt véglegesítené. A „dilemma” nyilván az, hogy reggel legyen-e előbb világos, vagy délután tartson tovább a nappal. A hurráoptimizmus nyilván utóbbit mondatja, de az árát reggelenként fizetnénk meg, amikor sötétben kell ébredni, készülődni, munkába és iskolába indulni.
Nyári időszámítás szerint az amúgy is ködös, szürke téli időszakban fájdalmasan későre csúszna a napkelte:
De nem mindegy, hogy reggel vagy este? Egy korábbi cikkünkben G. Németh György, a Magyar Alvás Szövetség elnöke vezette le, hogy nem. A reggeli kényszerített ébredés még a jelenleg érvényes viszonyok között is nagyban visszaveti a teljesítményt. Ha sötétben kell felébredni, elkezdeni a napot – mondjuk úgy: csúcsra járatni a szervezetet –, azzal sokkal keményebben roncsoljuk önmagunkat, mintha délután egy órával korábban kapcsolunk villanyt. Márpedig a nyári időszámítás szerint a téli időszakban iskolakezdés, sőt, már csaknem az első tanóra után lenne napkelte.
A reggeli ráhangolódás tehát sokkal nehezebb, mint az esti „leeresztés”, ezért az élettani hatásokat, a testi és lelki egészséget tekintve kifejezetten káros lenne a nyári időszámítás bevezetése az egész évre.
