Az energiaárak brutális emelkedése az érdeklődés középpontjába állította az idei tél időjárását: nagyon nem mindegy, hogy milyen napi középhőmérsékletek mellett kell biztosítanunk az otthon melegét. Az utóbbi időszakban több előrejelzés is napvilágot látott, amelyek a most ismert, valószínűsíthető folyamatok alapján igyekeztek prognózist adni, de a végső döntés nyilvánvalóan a természeté. Rendkívül bonyolult: számtalan, akár gyorsan változó tényező alakítja az időjárást, biztosat mondani ilyen időbeli távolságból nem lehet.
Szeptember elején átlagos télre lehetett következtetni, ami esetünkben kissé hidegebbnek számít a megszokottnál. Az átlagot ugyanis 30 év összegéből számolják, az elmúlt években viszont ennél enyhébb teleket éltünk meg, az átlagos tehát ehhez képest hidegebb. Szerdán hét nagy meteorológiai és klimatológiai intézet szezonális előrejelzésének összevetésével az Esőtánc.hu csapata arra jutott, hogy 2022/2023 tele melegebbnek ígérkezik, hozzátéve, hogy bármikor előfordulhatnak akár komolyabb hidegbetörések is.
Nem akarjuk tovább cifrázni a sormintát hideg-meleg állításokkal, csupán egy olyan tényezőt emelünk a képletbe, amelyről kevés szó esik – ha szóba kerül egyáltalán. Molnár László meteorológussal, a Kiderül.hu munkatársával beszélgettünk.
A korom ellentétes üvegházhatása
A gázhiány és a brutális árak a kormányokat és a lakosságot is más utak felé fordítják, gondoljunk például a németországi szénerőművek beindítására, vagy az itthon tűzifáért és kályhákért indult rohamra. Minden jel arra mutat, hogy az idei télen Európában jelentősen megnő a fa, a szén, esetleg az olaj felhasználása fűtés és energiatermelés céljából, a lakosság részéről főleg a kontinens középső és keleti, kevésbé tehetős régióiban.
Ezen energiahordozók elégetésének van egy óriási hátránya a gázhoz képest: mégpedig az, hogy jelentő mennyiségű kormot juttatnak a légkörbe
– mondja a 24.hu-nak Molnár László.
Mikroszkopikus, szilárd részecskékről van szó, amelyek belélegzése rövid és hosszú távon is egészségügyi problémákat okoz, de minket most időjárás-befolyásoló szerepük érdekel. A korom fordított üvegházhatású anyagnak számít, vagyis nem engedi a napsugarakat eljutni a felszínre, így a korommal szennyezett levegő alacsonyabb hőmérsékletet eredményez a talajszinten és az alsóbb légrétegekben.
Extrém formája az úgynevezett nukleáris tél. Maga az elnevezés kiterjedt atomháború várható következményére utal, de megfelelő méretű aszteroida becsapódása vagy szupervulkánok kitörése is juttathat annyi port és kormot a légkörbe, hogy bolygónk hosszabb-rövidebb időre félhomályba boruljon. Ez a földtörténet során nem egyszer megtörtént, akár több fokkal is csökkentve Földünk átlaghőmérsékletét.
Hidegebb szorul a párna alá
Hasonló sokkal kisebb mértékben regionálisan is lejátszódhat, ha elegendő kormot juttatunk a levegőbe. Persze ne úgy képzeljük el, hogy ha minél többen égetnek fát, szenet odabent, annál hidegebb lesz odakint: ahhoz, hogy a hatást érzékelhessük, szükség van egy bizonyos időjárási jelenségre is, az úgynevezett hidegpárnára.
Ez a téli félévben, a mérsékelt égövön fekvő medencék jellemző légköri jelensége: egy anticiklon hatására délről, a magasban meleg levegő áramlik térségünkbe, ami a fizika törvényei szerint leszorítja az alatta fekvő, hidegebb, felszíni levegőt.
Felfelé haladva egyre melegebb és tisztább lesz az idő, az alsó néhány száz méteren viszont sokszor még a napsugarak sem tudnak áthatolni a kialakuló vastag párarétegen.
november közepétől február közepéig bármikor kialakulhat – az anticiklon függvényében –, egy-egy tél folyamán többször is visszatérhet, és akár hetekig, szélsőséges esetben három hétig is fennállhat. A meteorológus szakember szerint:
Az antropogén koromkibocsátás miatt a hidegpárna alá akár 1-1,5 fokkal hidegebb levegő is beszorulhat ahhoz képest, mintha tiszta lenne a légkör.
Háborús év volt a leghidegebb
Mindez persze feltételes módban értendő, Molnár László hangsúlyozza: a tél időjárása mögött rendkívül szerteágazó okok állnak, ezek közül a korom egy olyan tényező, amivel számolni lehet.
Végezetül pedig egy érdekesség: a XX. század leghidegebb tele 1942/43-ban köszöntött Kelet-Európára – akkor, amikor javában dúltak a harcok a keleti fronton. A háború borzalmait túlélni próbáló lakosság hatalmas területen jobb híján építési törmelékkel próbálta megoldani a fűtést, miközben városok lángoltak.
A tudomány mindeddig nem válaszolta meg minden kétséget kizáróan, miért épp az a tél a listavezető, de feltehetjük, hogy a felszabaduló nagy mennyiségű korom ha csak kis részben is, de hozzájárulhatott. Hogy félreértés ne essék: a jelenlegi, Ukrajnában folyó harcok volumene sokkal kisebb, minthogy ily módon beleszóljanak a téli hőmérséklet alakulásába.
