Ha a vegetáriánus szó szerint nem is igaz, mindenesetre közelebb áll a valósághoz, mint az a kép, amelyet a középkori királyokról őrzünk. „Vadat és halat, s mi jó falat. Szem-szájnak ingere”, ahogy a költő mondja, legfeljebb ünnepeken láthattak, hétköznap azonban nem sok húst vihettek a szervezetükbe.
Egy új tanulmányban legalábbis arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy az 1. évezred második felében az angolszász udvarokban inkább a vegetáriánus étrend dívott. A Cambridge-i Egyetem szakértői kétezer olyan ember maradványait vizsgálták meg, akiket az 5. és a 11. század között temettek el Angliában, és olyan kémiai jellemzők után kutattak, amelyekből kiderül, milyen étrendet alapján étkeztek. Ezután a társadalmi tényezőket is számításba vették, többek között a temetkezési helyek és a velük eltemetett tárgyak alapján következtettek az elhunytak státuszára. Az eredmény igen meglepő:
Erre tényleg nem számítottak a kutatók, hiszen a fennmaradt írásos források mind hatalmas lakmározásokról számolnak be a magas rangúak körében, és a leírások bővelkednek a húsételekben. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy ezek inkább az időszakos királyi lakomákat emelhették ki, nem pedig a hétköznap fogyasztott ételeket, ez utóbbiak ugyanis a társadalom minden tagja esetében inkább gabonafélékből, nem pedig húsból álltak.
A vizsgálatot összefoglaló Sam Leggett és Tom Lambert azt is megjegyzik, hogy a krónikákban felemlegetett lakomák rendkívül bőségesek voltak, vagyis minden bizonnyal rengetegen vettek részt azokon, és nem csak a felsőbb rétegek köreiből. Vagyis a társadalmi elit és a többi csoport étrendje sokkal kevésbé különbözött egymástól annál, ahogy eddig hittük. Ezzel együtt további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, ez a „társadalmi egyenlőség” miként változott az idők során.
