Friss kutatás kérdőjelezi meg azt a régóta fennálló elképzelést, hogy a kutyafajta egyértelműen meghatározza a kutya jellemét is – írja az IFL Science. Az eredmények azt mutatják, hogy a fajta valójában csak a kutya megjelenését befolyásolja erősen, kevésbé van köze a személyiségéhez a környezetéhez képest.
Az állatok vérmérsékletének megértése megmutathatja, hogy a kutya alkalmas-e házi kedvencnek vagy munkaállatnak, így kétségkívül bizonyos előnyökkel jár, ha megpróbáljuk megjósolni egy állat természetét a fajtája alapján.
Annak felmérésére, hogy a fajta befolyásolja-e a kutya tulajdonságait, a kutatók a Dog Genomics folyóiratban megjelent tanulmányukhoz több mint 2000 kutya DNS-ét szekvenálták, amelyeket a Darwin’s Ark közösségi tudományos projekten keresztül rögzítettek. Az állatok szekvenciáit a viselkedésükre vonatkozó tulajdonosi véleményekkel párosították, hogy összefüggést keressenek genotípusuk (DNS) és fenotípusuk (megjelenésük és viselkedésük) között.
Az eredmények azt mutatták, hogy ugyan a kutyáknak számos fizikai jellemzője bizonyos fajtákhoz köthető, de viselkedésük kevésbé volt következetes. Azon viselkedésmódok közül, amelyekről jellemzően úgy gondolják, bizonyos fajtákhoz kapcsolódnak, az engedékenység – a kutya azon képessége, hogy kövesse az embertől kapott utasításokat – volt a leginkább genetikához kötött. A border collie-k például rendszerint magas pontszámokat értek el ebben a tulajdonságban. Ezzel szemben az „emberi szociabilitás” – a retrieverekhez gyakran társuló tulajdonság – nem mutatkozott szignifikáns összefüggésben a fajta genotípusával.
A fajta minimális befolyást gyakorolt a viselkedésre ebben a tanulmányban, ami „az egyéni viselkedés rossz előrejelzőjévé teszi, és nem szabad használni a kutyaválasztással kapcsolatos döntések megalapozására” – mondják a kutatók. Ehelyett valószínűbb, hogy a környezeti tényezők nagyobb szerepet játszanak a kutyák személyiségének befolyásolásában.
