Fráter György politikusi pályafutása során végig ellentmondásosan viszonyult a Habsburgokhoz, hiszen 1541-ig, Buda elestéig Szapolyai János királyt, majd a csecsemő János Zsigmondot támogatta, az ország három részre szakadása után azonban – Erdély kormányzójaként – megpróbált Bécshez közeledni.
A főváros elvesztése miatt személyes felelősséget érző politikus már 1541 decemberében, Gyaluban egyezményt írt alá Ferdinánd követeivel arról, hogy Buda visszafoglalása esetén hajlandó átadni a fejedelemséget a király számára. Az 1542. évi hadjárat végül arcpirító kudarcba fulladt, így Fráter az önálló utat választotta, és a következő években lerakta az Erdélyi Fejedelemség alapjait – írja a Rubicon.hu.
A barát aztán az 1549-es nyírbátori egyezménnyel ismét megpróbálkozott a keresztény kézen lévő országrészek egyesítésével, amihez 1551-ben érkezett el a megfelelő alkalom. Fráter György ekkor lemondásra kényszerítette Izabella királynét, Ferdinánd pedig mintegy 9000 főnyi haderőt küldött Erdélybe Castaldo tábornok vezetésével, vagyis a nagy álom megvalósulni látszott.
Meggyilkoltak egy bíborost
Bécs és Gyulafehérvár viszonya azonban a későbbiekben nem alakult fényesen: kezdetben Ferdinánd és Fráter György eredményesen működött együtt, sőt, a király vajdai címmel és a bíborosi kalap kijárásával honorálta a barát szolgálatait, bizonyos diplomáciai manőverek azonban gyanút ébresztettek az uralkodóban. A bizalmatlanságra – látszólag – az adott okot, hogy Fráter 1551-ben is elküldte az évi adót a Portának, az ősszel megostromolt Lippa török védőit pedig értékes ajándékokkal bocsátotta útra.
Ferdinánd nem látta be a bíboros kiismerhetetlen politikai manővereinek szükségességét, és meg volt győződve arról, hogy Fráter György a két nagyhatalom kijátszásával saját hatalmának megerősítésére törekszik, ezért Castaldo leveleinek hatására
Isten majd igazságot szolgáltat
A bíboros meggyilkol(tat)ása nemzetközi botrányt keltett: egyrészt I. Szulejmán szultán 1552-ben bosszúhadjáratot indított Magyarország ellen, III. Gyula pápa pedig azonnal vizsgálatot kezdeményezett, hiszen Fráter György a katolikus egyház egyik legfőbb méltósága volt. Ferdinánd Rómát illetően kevesebb negatív következményre számíthatott, amit elsősorban annak köszönhetett, hogy a pápai vizsgálat hírére egy 87 pontból álló vádiratot küldött a pápának, melyben Fráter árulását igyekezett mentségére hozni.
A király stratégiája végül is sikeresnek bizonyult, ugyanis a pápa által kinevezett négyfős bizottság elsősorban ezekkel a pontokkal kapcsolatban kezdte meg a vizsgálódást, melynek részeként három éven belül 139 tanút hallgatott meg. A III. Gyula által indított eljárás természetesen erősen a Habsburgoknak kedvezett, hiszen Róma a reformáció térhódítása miatt nem engedhette meg magának, hogy elveszítse Európa legerősebb uralkodóházának támogatását.
Ennek megfelelően Ferdinánd kiközösítését III. Gyula az eljárás végéig felfüggesztette, 1555. február 14-én felmentő ítéletet hozott a királlyal szemben, a bíráskodást pedig az isteni igazságszolgáltatásra bízta.
