Az Angliában élő Violet Jessop 16 évesen vesztette el az édesapját, és amikor édesanyja is megbetegedett, neki kellett átvenni a családfenntartó szerepét. Anyja nyomdokain hajóra jelentkezett stewardessnek, de a magas, csinos lányt eleinte senki nem akarta alkalmazni. A szakmában általában középkorú nők dolgoztak, egyik állásinterjúján kerek perec meg is mondták neki: azért nem veszik fel, mert vonzó külseje komoly gondokat okozhatna a legénységgel és az utasokkal való kapcsolatában – írja a Múlt-kor.hu.
Mikor azonban elhagyta a sminket, és idősebb hölgyek öltözékébe bújt, 19 évesen, 1908-ban megkapta első állását, nem sokkal később pedig már az RMS Olympicen dolgozhatott. A hajó egyike volt a White Star Line brit hajózási társaság három fényűző óceánjárójának. Az Olympic hatodik útján, 1911. szeptember 20-án bekövetkezett Violet első balesete: az Olympic az Anglia déli partjainál található Wight-sziget közelében összeütközött a HMS Hawke-kal.
A két hajó egymás mellett haladt az angol szárazföldet és a Wight-szigetet összekötő szorosban, a Solentben, amikor az Olympic jobbra fordult, ez pedig annyira váratlanul érte a Hawke kapitányát, hogy nem tudta kikerülni az ütközést. Bár az Olympic hajótestén két nagy lyuk is keletkezett, az ütközésnek nem voltak halálos áldozatai, sőt még csak súlyos sérülés sem történt, és az óceánjáró segítség nélkül visszatért Southamptonba.
Csecsemővel a karjában menekült a Titanicról
Ezt követően Violet barátai unszolására az RMS Titanicon vállalt állást, a fedélzeten volt az elsüllyeszthetetlennek hitt monstrum utolsó útján is – a tragikus pillanatban éppen aludt.
Felriadva a fedélzetre sietett, itt egy ideig egy másik stewardessel nézte, ahogy a nőket és a gyerekeket a mentőcsónakokba tessékelik, majd egy tiszt őket is besegítette az egyikbe, hogy a hajó női utasai lássák, nincs mitől félniük. Amikor már elkezdték lefelé engedni a mentőcsónakot, a tiszt váratlanul egy kisbabát nyomott Violet kezébe.
Karjában a csecsemővel a stewardess a mentőcsónakból volt szemtanúja a Titanic süllyedésének: „Az egyik hatalmas kürtő félelmetes robajjal úgy omlott a tengerbe, akár egy kártyavár. Néhány kiáltást hallottunk a vízből, majd minden elcsendesedett, miközben úgy tűnt, mintha a hajó egy sebzett, törött hátú állat módjára igyekezne kiegyenesíteni magát. Pár percre meg is állapodott, majd egy újabb fedélzetnyi kivilágított ablak tűnt el. Aztán orrával előre alámerült, miközben víz alatti robbanások mennydörgő moraja hallatszott. A mi büszke hajónkat, a mi gyönyörű Titanicunkat elérte a végzete” – mesélte később.
A túlélőket néhány órával később mentette ki a Carpathia. Violet végig a kezében tartotta, csitítgatta a gyereket, amikor azonban a Carpathiára lépett, egy nő – minden bizonnyal a gyermek anyja – kitépte kezéből a kicsit. Majd anélkül, hogy megköszönte volna, elviharzott. Évekkel később azonban egy nő felhívta Violetet, és azt állította, ő az az egykori kislány, akit a Titanic katasztrófájának éjszakáján magával vitt a mentőcsónakba.
A Britannica hajócsavarjai
A White Star harmadik hajóját, a HMHS Britannicot az első világháború kitörése után kórházhajónak foglalta le a brit vezetés, Jessop 1916-ban vöröskeresztes nővérként dolgozott rajta. 1916. november 21-én az óceánjáró az Égei-tengeren haladt, amikor reggel 8 után hatalmas robbanás rázta meg a hajót, feltehetően egy U-73-as német tengeralattjáró által telepített tengeri akna robbant fel, de az sem kizárt, hogy egy torpedó találta el a hajót.
A mentőmunkálatok azonnal megkezdődtek. A két utolsó mentőcsónakot az azokra felügyelő harmadtiszt, David Laws engedélye nélkül engedték le az automata kioldószerkezet segítségével. A csónakok nagy erővel csapódtak be a vízbe, de az igazi borzalmak csak ezután következtek: a hatalmas propellerek ugyanis mindent elsodortak, ami az útjukba került.
Violet az egyik, a hajócsavarok által egyelőre kevéssé veszélyeztetett mentőcsónakban ült, onnan látta, ahogy a másik csónak – utasaival együtt – eléri a tomboló propellereket. Úgy döntött, nem várja tétlenül, hogy őt is elsodorja az egyik szerkezet, ezért a vízbe ugrott. Csak a mentőmellényében bízhatott, mivel úszni nem tudott: levegőért kapkodva egyszer csak valamibe beverte a fejét és elsüllyedt.Nagy nehezen sikerült a felszínre rugaszkodnia, ezt a tragédiát is túlélte. A hajó 55 perc alatt süllyedt el, 1065 utasából (személyzettel együtt) 30 ember vesztette életét.
Jessopot a harmadik baleset sem tántorította el attól, hogy még 1950-ig hajókon szolgáljon. Ezt követően visszavonult a suffolki Great Ashfieldben található XVI. századi zsúpfedeles házába, ahol tyúkokat nevelt. 1971-ben halt meg szívszélhűdésben.
