Tudomány zöldövezet

Nem akar összejönni a százmilliárd dollár a klímacélokra

PHILIPPE DESMAZES / AFP
PHILIPPE DESMAZES / AFP

Október 25-én a COP26, vagyis az ENSZ következő klímakonferenciájának elnöksége megosztotta az elfogadott klímafinanszírozási ütemtervet (Delivery Plan), amely részletezi, hogy a fejlett országok hogyan fognak hozzájárulni az ENSZ által meghatározott, százmilliárd dolláros klímaalaphoz.

Az ENSZ célja az, hogy minden évben összegyűljön százmilliárd dollár a fejlett országok felajánlásával, ami a fejlődő országok klímaproblémáinak megoldásait támogatja. 2020-ban nem sikerült elérni a százmilliárdos határt, a Delivery Plan pedig most azért készült el, hogy 2022-ben szignifikáns előrelépés történhessen az összeg felé, és 2023-ban sikerülhessen elérni a kitűzött célt. A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy

2023 után sikerülhet minden évben összegyűjteni a százmilliárdot, vagy akár még annál is többet.

A pénzügyi segítséget egyébként már 2009-ben megfogalmazták és aláírták az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC) részes felei, és már akkor százmillió dollárban egyeztek meg, amelyet a 2020-as évig kellett volna elérni. Ez nem történt meg, ami a koronavírus-járvány miatt annyira nem is csoda – a Delivery Plan éppen ezért csúsztatja a határidőt 2022-ig. A felek már 2009-ben meghatározták, hogy a finanszírozás sokféle – állami és magán, két- és többoldalú – forrásból származik majd, beleértve az alternatív finanszírozási forrásokat is.

Az ütemterv talán nem a megfelelő fordítás a Delivery Plan kifejezésre ebben az esetben, ugyanis semmilyen konkrét sorvezetőt nem tartalmaz. A dokumentum a 2022-2023-as határon kívül nem is említ időintervallumokat sem. Azt azonban megjegyzi:

  • a fejlődő országokat biztosítja arról, hogy a százmilliárd dolláros segélyalap továbbra is képben van, a fejlett országok növelni fogják a támogatásukat. Felszólítja azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy módosítsanak a klímaterveiken.
  • növelni fogják az alkalmazkodásra fordított finanszírozást. Ez azt jelenti, hogy a klímaváltozás mérséklésére fordított összegek mellett növelni kell a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásra használt pénz mennyiségét is.
  • előnybe fogja helyezni a legszegényebbek és leginkább kiszolgáltatottabbak esetében a támogatásalapú finanszírozást, többek között a hitel- és részvényfinanszírozás kárára.
  • a klímafinanszírozás elé gördülő akadályokat is meg fogja vizsgálni, a fejlett országok növelni fogják a koherenciát, a kommunikációt, és lehetővé teszik, hogy a pénzügyi segítséget minél több fejlődő ország megkapja.
  • erősíteni fogja az UNFCCC és a párizsi megállapodás pénzügyi mechanizmusait.
  • az országok együtt fognak dolgozni a multilaterális fejlesztési bankokkal, hogy erősítsék a klímafinanszírozást. Ezek a bankok kulcsfontosságúak a klímaváltozással kapcsolatos pénzügyi mozgásoknál, és a százmilliárd dolláros tervezett alaphoz 30 milliárddal járultak hozzá 2019-ben.
  • javítani fogja a mobilizált magánfinanszírozás hatékonyságát, azaz a privát szektort is jobban be kell vonni a klímafinanszírozásba.
  • átlátható módon kezeli a klímafinanszírozást – ahogyan a fejlődő országok is megígérték, hogy a pénzösszegek elhasználását hasonló transzparens módon vezetik majd.
  • tanul a korábbi esetekből, folyamatosan újraelemez, és levonja a következtetéseket.
  • biztosítani, hogy a finanszírozási folyamatok összhangba kerüljenek az üvegházhatást okozó gázok alacsony kibocsátásával és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességgel. A ma meghozott befektetési döntések potenciálisan bezárhatják a világot a magas károsanyag-kibocsátásba és a rosszul alkalmazkodó gazdaságokba, pénzügyi piacokba.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik