Irena Szydłowska a második világháború idején a lengyel Honi Hadsereg futára volt, a földalatti szervezet a német megszállók ellen küzdött. Az akkor 26 éves, egygyermekes nőt 1945. január 14-én tartóztatta le a Gestapo. Napokkal később, a német vereség küszöbén őt és több száz társát egy észak-lengyelországi erdőbe meneteltették.
Az erdő is lángra kapott, három napon és három éjszakán át égett.
A helyszínt 75 éven át nem sikerült azonosítani, régészek egy csoportja azonban a közelmúltban megtalálta a mészárlás nyomait Chojnice közelében – írja a Science Magazine. A szakértők az áldozatok ékszereire, lőszerhüvelyekre, égett emberi csontokra és egyéb leletekre bukkantak.
Dawid Kobiałka, a Lengyel Tudományos Akadémia munkatársa, valamint kollégái a forrásvizsgálattól a túlélők kikérdezésén és a légi felvételek elemzésén át az ásatásig számos módszert alkalmaztak. Ez volt az első alkalom, amikor szisztematikusan használtak régészeti technikákat egy második világháborús, koncentrációs táborokon kívül eső tömegsírnál. Bár számos hasonló helyszín létezik, a szakértők eddig viszonylag keveset vizsgálták őket.
Kobiałka Chojnicében nőtt fel, a helyiek a város közelében fekvő mocsaras erdőre gyakran hivatkoznak Halál-völgyként. A területen 1939-ben az előrenyomuló német csapatok lengyel papokat, értelmiségieket, zsidókat és fogyatékosokat végeztek ki. Az áldozatok közül nagyjából százat a háború után megtaláltak, többségüket, illetve az 1945-ben kivégzett mintegy 500 személy maradványait azonban nem fedezték fel.
A kutatók 2020 júliusában, fémdetektorok segítségével találták meg az első leleteket. A későbbi vizsgálatok során a régészek arra jutottak, hogy az 1945-ös mészárlás helyszínére bukkantak, idén nyáron pedig az ásatás folytatásával sikerült igazolni az elméletet.
A szakértők következő célja az, hogy genetikai elemzéssel megpróbálják azonosítani az egyes áldozatokat.
