Fit for 55 néven mutatta be az Európai Bizottság új javaslatcsomagját, amelyben minden eddiginél bátrabbat lépne a globális klímacélok elérése érdekében – a párizsi klímaegyezmény azt mondja ki, hogy a Föld évi átlaghőmérsékletének emelkedése ne haladja meg az ipari forradalom előtti szinthez mért 2 Celsius-fokot, és törekedjünk inkább 1,5 fok alatt maradni. A bizottság javaslatában az üvegházhatású gázok kibocsátásának 55 százalékos csökkentése szerepel 2030-ra, illetve 2050-re kilátásba helyezi az unió karbonsemlegességét.
A magyar kormány álláspontját Gulyás Gergely fejtette ki a múlt heti kormányinfón. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint hazánk még ambiciózusabb célokat is támogat, ám a javaslatcsomag jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Az ugyanis szétrombolja a rezsicsökkentés eredményeit – nem a szennyezők fizetnének, hanem a lakások és az autók után kellene adót fizetni.
A történet főszereplői, az ETS és az ESR nem tartoznak a laikusok mindennapi szókincséhez, emellett szóba került a belső égésű motorral rendelkező személyautók „betiltása”, illetve az energiaárak növekedése is. Harmat Ádámot, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programfelelősét kértük, segítsen eligazodni az információk kuszaságában.
Kvótarendszerrel ösztönöz
Az uniós klímapolitika három nagy pillére
- az emissziókereskedelem (ETS),
- az erőfeszítés-megosztási rendelet (ESR),
- valamint a szén-dioxid megkötése elsősorban az erdőterületeken keresztül.
Számunkra most az első kettő bír jelentőséggel.
Az emissziókereskedelem adja a kibocsátáscsökkentés gerincét, 2005 óta „működget”, de az utóbbi években már nagyon erős szabályozó tényező, komoly érdeme van a legszennyezőbb szénerőművek kivezetésében. Arról van szó, hogy a szennyező vállalatok úgynevezett szén-dioxid kvótákat kapnak egyrészt ingyen, másrészt a tagállamok (EU27+Izland, Lichtenstein, Norvégia) bocsátják aukciókra. Hogy melyik tagállam mennyi kvótát adhat ki, azt a 2005–2007 között mért kibocsátások aránya szabja meg, de a kvótamennyiség évről évre folyamatosan csökken.
Vagyis minden tagállam egyre kevesebb kvótát oszthat szét ingyenesen vagy aukció formájában: ennek mértéke 2013–2020 között 1,74 százalék/év volt, a 2021–2030-as időszakra viszont 2,2 százalékra növelték. Magyarán: minden évben ennyivel fog csökkeni a kiosztható mennyiség.
Európai szinten mintegy 11 ezer, Magyarországon 170 energetikai és ipari létesítményről van szó, az unió a »kvótarendszerrel« tudja ösztönözni ezek zöldítését
– mondja a 24.hu-nak Harmat Ádám.
Egyrészt úgy, hogy aki beruházásokkal csökkenti a kibocsátását, az az így megtakarított kvótákat eladhatja, akinek pedig adott évben többletkibocsátása van, plusz kvótákat vehet. A szabad kvóták viszont egyre értékesebbek – 2019-ben például összesen 14 milliárd euróról volt szó (Magyarország esetében 82 milliárd forintról) –, eladásuk jócskán hozzájárul a fejlesztési költségekhez.
Vannak kivételek
Másrészt az ingyenes kvótákkal, ami kissé összetettebb. Az áramszektor számára 2013 óta egyáltalán nincsen ingyen kvóta, vagyis például egy mátrai erőműnek minden egyes kibocsátott tonna CO2 után keményen fizetnie kell. Az ipari szektoron belül az egyes iparágak egy részének folyamatosan csökken az ingyenes kvóta aránya, eredetileg 2030-ig ez lenullázódott volna. Most a tervek szerint ezt kitolták 2035-re: jelenleg a kibocsátásuk 30 százalékát kapják meg ingyen, a többit nekik is meg kell vásárolniuk.
Fontos kivételt képeznek azok a területek, ahol a „szénszökés” (carbon leakage) lehetősége fennáll, például az acél- vagy a cementipar ilyen, ők 2035-ig végig ingyen kvótát fognak kapni a kibocsátásuk 100 százalékára.
Az ETS területén tehát az emissziókereskedelem révén az unió a 2005-ös szinthez képest 2030-ra 61 százalékos kibocsátás-csökkentést akar elérni, majd még 20 év elteltével a zéró emissziót.
Klímaharc és versenyképesség
Mi következik ebből? Egyrészt az energiaárak emelkedése, másrészt az, hogy az ipar ingyenkvótái okán nem érvényesül maradéktalanul a szennyező fizet elve. Ebben igaza van a magyar kormánynak, és abban szintén, hogy miért nem a gazdagok fizetnek, tekintve, hogy az ingyenes kvótával megtámogatott vállalatok zömében nagy multik. Látni kell azonban azt is, milyen vékony a jég.
Az európai ipar versenyképességének megőrzése és a cégek unión belül tartása érdekében nem lehet drasztikus intézkedéseket hozni, és gondoskodni kell a vállalataink védelméről. Ez utóbbit szolgálja a Fit for 55 csomagban szereplő karbonvám bevezetése. Nagyon leegyszerűsítve ez annyit tesz,
Ennek élesítése 2035-től valósulna meg egy hosszabb átmeneti időszak után, ezért számol az unió 2035-ig az ingyenes kvóták kiosztásával.
Autók és épületek
Az ESR szintén a kibocsátáscsökkentésről szól, ide tartozik minden, ami az ETS-ből kimaradt: a mezőgazdaság és a hulladékkezelés, a Fit for 55 szerint pedig mostantól a közlekedési szektor és az épületek is. Utóbbi két terület juttatja a légkörbe az ESR-en belüli legtöbb CO2-t. A cél itt 40 százalékos kibocsátáscsökkentés (korábban csak 30 százalék volt) a 2005-ös bázisévhez képest, így jön ki az ETS céljaival együtt az a bizonyos 55 százalék, ami a javaslatcsomag címében is szerepel. Pontosabban körülbelül 52,5, a fennmaradó részt az erdők szénelnyeletésével tervezik semlegesíteni.
Az országok közti leosztás a GDP alapján történik, a megvalósítás pedig tagállami hatáskör. Vagyis az adott ország dönt róla, hogy az épületek energiahatékonysági felújításának, hibrid vagy elektromos autók vásárlásának a támogatásával, illetve egyéb módon ösztönzi a kibocsátás csökkentését. Az épületeknél évente energetikai felújításon kellene átesnie az állomány 3 százalékának úgy, hogy lényegében passzívházakat kapjunk végeredményként a század közepére. Az autók esetén különböző ösztönzőkkel szeretnék elérni, hogy 2035-re „eltűnjenek” a belső égésű motorok.
Segély a legszegényebbeknek
Fontos emellett, hogy a kvótakereskedelemből származó bevételeket eddig a tagállamok megtarthatták úgy, hogy a felét klímavédelmi célokra kellett fordítaniuk. A jövőben azonban a teljes összeget ilyenekre kell majd költeniük.
Kérdés, hogy mi számít majd »klímavédelmi költésnek«. Feltehetően ide sorolják majd a szénerőművek kéményeire felszerelt CO2-szűrőket, amivel viszont kivezetésre ítélt technológiát tartanak életben ahelyett, hogy időtálló megújulókba fektetnének
– osztja meg aggodalmait Harmat Ádám.
Új elem az úgynevezett szociális klímaalap létrehozása is, ami már az egyén szintjére nyúlik le, és a legszegényebbeket segíti, akiket hátrányosan érintenek a klímavédelmi intézkedésekkel járó áremelkedések.
Ide tartozik a hátrányos helyzetűek lakóépületeit érintő szigetelésnek vagy fűtéskorszerűsítésnek a támogatása, de a „legszegényebbek” esetében a terv szerint akár konkrétan jövedelem-kiegészítésről, „segélyről” van szó.
Az unió 72 milliárd eurót szán erre a célra a következő hét évben, és elvárja a kormányoktól, hogy ugyanekkora összeggel szálljanak be. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, mire lesz elég ez a 144 milliárd euró. Egyelőre ott tartunk, hogy a tagállamoknak 2023-ban le kell adniuk egy szociális klímatervet, amelyben felvázolják, hogyan kívánják hasznosítani a nekik jutó összeget.
