A globális felmelegedés számos változást indított el hazánk területén is, ezek közül a leglátványosabbak az időjárási szélsőségek. Mindig is voltak enyhe telek, nagy viharok, tavaszi fagyok és aszályok, ám az utóbbi évtizedekben ezek egyre gyakrabban fordulnak elő, és intenzitásuk is növekszik. Csak egy példa: az elmúlt alig egy hónapban a most hétvégi már a negyedik, mínuszokat hozó tavaszi hidegbetörés, és biztosan nem az utolsó.
Egyes folyamatok viszont a laikus szeme elől egyelőre rejtve zajlanak, sőt még a kutatók is csak célzott vizsgálatokkal tudják tetten érni, hogy valami készül. Valami, amiből baj lehet. Ilyen például az egész ökoszisztémákat fenyegető szárazodás, vagy idegenhonos növények, állatok megjelenése, mint például a Hyalomma kullancsok felbukkanása. Ezek a vérszívók egészen mások, mint amiket megszoktunk:
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ELKH ÖK) a lakosság bevonásával indított nagyszabású projektet Kullancsfigyelő néven, amelynek célja a Hyalommák hazai elterjedésének feltérképezése. Az inváziós szúnyogokra koncentráló Szúnyogmonitorhoz hasonlóan ez az alapja a potenciális veszélyt hordozó élősködők megfigyelésének, vizsgálatának azért, hogy egy lépéssel előttük járjunk, és alkalomadtán időben, hatékonyan tudjunk reagálni.
Miért különlegesek ezek a kullancsok, és miért kell őket különös figyelemmel kísérni? Erről kérdeztük Dr. Földvári Gábor biológust, az ELKH ÖK Evolúciótudományi Intézetének főmunkatársát, a Kullancsfigyelő projekt vezetőjét.
Átkelnek a tengereken is
A Hyalomma rendszertanilag a kullancsok családjának egy neme, amelybe közel 30 fajt sorol a tudomány. A krími-kongói vérzéses láz átadása szempontjából a Hyalomma marginatum és a Hyalomma rufipes a legfontosabb – magyar nevük nincs, a továbbiakban mi is Hyalommákként hivatkozunk rájuk. A Mediterreáneum, Afrika és Dél-Ázsia melegebb éghajlatáról származnak, térségünkbe elsősorban vonuló madarak közvetítésével jutnak el.
A klímaváltozással járó enyhe telek pedig lehetővé teszik, hogy a mérsékelt égövre véletlenül eljutó egyedek túléljenek és esetleg megtelepedjenek. Felnőtt Hyalomma példányokat találtak már Németországban, Csehországban, Svédországban, és egy esetben hazánkban is kimutatták.
Terjedésüket nagyban segíti, hogy úgynevezett kétgazdás kullancsként hatalmas távolságot képesek megtenni egyetlen gazdaszervezetre akaszkodva
– mondja a 24.hu-nak Földvári Gábor.
A legtöbb kullancs, a hazánkban honos fajok is háromgazdások, azaz mindhárom fejlődési stádiumukban (lárva-nimfa-adult) más és más gazdát választanak. A Hyalommák azonban ugyanazon nyúlra, sünre, vagy – ami esetünkben fontosabb – madárra csimpaszkodva alakulnak lárvából nimfává, folytatják a táplálkozást, és csak ezután „pottyannak le”. Felnőtt állapotukban azonban már méretesebb állatokat szemelnek ki maguknak, így válik célpontjukká az ember és nagytestű háziállatai is a kutyától a szarvasmarháig.
Itt van már a kullancs és a vírus is
A fertőzés mechanizmusában nincs semmi új. A lárva vagy nimfa felveszi a kórokozót, amely az évmilliók evolúciója során csiszolt módon rajthoz áll aztán a felnőtt kullancs nyálmirigyeiben. A vér nagy térfogatú táplálék, sok vizet tartalmaz, ezt pedig az élősködő egyetlen erre alkalmas testnyílásán, a szájszervén keresztül kénytelen időről időre visszaüríteni a gazdaszervezetbe. Ilyenkor jutnak be a kórokozók is.
A krími-kongói vérzéses lázat (KKVL) számos faj hordozza tünetmentesen, megfertőződhetünk akár akkor is, ha fertőzött nyers hús feldolgozása közben megvágjuk a kezünket, és a vírus a véráramba jut. Legfontosabb vektorai azonban a Hyalomma kullancsok.
Embereken a panaszok 1-13 nappal a fertőzés után jelennek meg: ingerlékenység, magas láz (akár hetekig is fennállhat), hátfájás, ízületi fájdalom, gyomorfájás, gyengeség. Vörös szem és torok, valamint kipirult arc jellemzi, súlyos esetekben sárgaság, a betegség előrehaladtával gyakori orrvérzések és véraláfutások jelennek meg. Egyes járványos gócpontokon a halálozási arány a 30 százalékot is elérheti.
Földvári Gábor és munkatársai 2009-ben Margit-szigeti sünökön Hyalomma marginatum nimfát találtak. Ez arra utal, hogy akár a nagyváros közepén is lepottyanhat madarakról ez a kiemelt fontosságú kullancs, és a helyben elérhető állatokon folytathatja táplálkozását. 2011-ben Somogy-megyei szarvasmarhákon azonosítottak az Állatorvostudományi Egyetem kutatói két felnőtt Hyalomma rufipes példányt. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezeket az egyedeket nem vizsgálták a KKVL vírusának jelenlétére. A krími-kongói vérzéses láz azonban nem ismeretlen Magyarországon:
Hazai rágcsálókban és mezei nyulakban megtalálható a vírus jelenlétére utaló ellenanyag, az idei év elején pedig megjelent egy szerológiai felmérés eredménye, amely hazai véradók mintáit vizsgálta egy évtized távlatában: nagyon alacsony arányban, de mutattak ki ellenanyagot a KKVL vírusára
– jegyzi meg a szakember.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy mostantól rettegnünk kellene egy krími-kongói vérzéses láz okozta járványtól, de mindenképpen intő jel: az átfogó kutatást és a felkészülést nem szabad halogatni.
Szuperképességek
Térjünk most vissza magához a kullancshoz, elképesztően érdekes, és valljuk be, kissé ijesztő élőlény. A Hyalomma görög szó, tükörfordítással üvegszemet jelent, ami a viszonylag nagyméretű, két pontszemükre utal. De talán helyesebb lenne a vadászó kullancs elnevezés: ez a nem ugyanis a hazai fajokhoz mérten szuperképességekkel rendelkezik.
Hazánkban 20-30 kullancsfaj őshonos, közülük 5-6 akaszkodik ránk vagy háziállatainkra, emberre a leggyakrabban, az esetek 95 százalékában a közönséges kullancs „támad”. Az idézőjel használata nagyon is indokolt, hiszen kicsi, lassú, esetlen, ráadásul vak ízeltlábúakról van szó – pontosabban vannak fényérzékelő receptoraik, de a szó köznapi értelmében nem látnak.
Szaglásuk ellenben rendkívül fejlett, erre építik a stratégiájukat: vadcsapások, etetők, itatóhelyek környezetébe húzódnak, ahol a fűszálak végén helyet foglalva várják, hogy a megfelelő áldozat arra járjon, és a lábaik végén található kis kampóval beleakaszkodhassanak. Erről a lesből történő, passzív vadászatnak nevezhető módszerről, és a hazai kullancsokról itt írtunk bővebben.
Ehhez képest a Hyalommák rendkívül jól látnak, testük a félcentis méretet is meghaladhatja, négy pár lábuk pedig ugyanilyen hosszú: olyan gyorsan futnak, mint egy hatalmas hangya, és ezt ki is használják.
Horrorisztikus élmény
Itthon a kullancsok terepi gyűjtése úgynevezett zászlózós módszerrel történik, amikor is a kutatók egy nagyobb textillel végigsöprik a területet, mintha zászlót lengetnének, majd begyűjtik a ráakadt vérszívókat. A módszert ezerszer alkalmazva, Földvári Gábor tapasztalt kullancskutatóként járt tanulmányúton Andalúziában, ahol még így is ijesztő meglepetés érte.
Egy természetvédelmi területen kiszálltunk a terepjáróból, és ahogy a lábunk földet ért, »megelevenedett« a talaj. Dinnyemag méretű kullancsok tucatjai rohantak meg minket, mint az arachnofóbiára építő horrorfilmekben a pókok.
Hozzá kell azért tenni, hogy azon a területen akkor éppen nagyon sok volt a nyúl, a kullancsok jelentősen túlszaporodtak, a spanyol kollégák nem véletlenül oda vitték a magyar kutatót. Mindenesetre nyilván senki nem szeretne ilyet átélni, főleg nem Magyarországon egy kirándulás során, ezért is fontos, hogy segítsük a kutatók munkáját a fent már említett Kullancsfigyelő projektben.
Ehhez az Ökológiai Kutatóközpont azt kéri mindenkitől, hogy az idei kullancsszezonban talált példányokat a megszokottnál tüzetesebben figyelje meg, és amennyiben úgy gondolja, Hyalomma egyedet talál, jelezze – az azonosításról és a beküldés módjáról a Kullancsfigyelő weboldalán talál meg minden információt.
