Egy friss tanulmányban Imadzso Sun, a Nagoja Egyetem munkatársa és kollégái azt írják, a sarki fény kialakulásához szükséges egyik tényező a vártnál magasabban található meg – írja a Phys.org. Az aurora létrejöttéhez olyan elektromos mező kell, amely a Napból érkező töltött részecskéket a légkörben lefelé löki. Úgy tűnik, ez a tér 30 ezer kilométerre a felszíntől is megfigyelhető. A kutatók úgy vélik, vizsgálatukkal eddig ismeretlen mágneses folyamatokra bukkanhattak.
A sarki fény története akkor kezdődik, amikor csillagunk nagy energiájú részecskéket lök ki magából. Amikor ezek elérik a Földet, a bolygó mágneses mezeje eltereli őket, végül pedig a pólusokhoz áramolnak. Imadzso szerint a részecskék többsége el sem éri az ionoszférát, néhány azonban elég plusz energiát kap ahhoz, hogy bejusson a felső légkörbe, ahol nagyjából 100 kilométeres magasságban interakcióba léphet az oxigénnel és nitrogénnel. A sarki fény ezen találkozás hatására alakul ki, a teljes folyamattal kapcsolatban ugyanakkor még rengeteg a kérdés.
A kutatók eddig azt feltételezték, hogy a gyorsító tér a Földtől 1-20 ezer kilométerre található, úgy tűnik azonban, hogy ennél jóval magasabban húzódik. Az új eredmények azt mutatják, hogy az érintett elektromos mező nem korlátozódik az ionoszféra és a magnetoszféra közötti régióra.
Ez arra utal, hogy ismeretlen magnetoszférikus folyamatok állnak a háttérben
– mondta Imadzso.
A csapat földi távcsövek, illetve az Arase műhold adatait elemezte. Amikor az űreszköz 30 ezer kilométeres magasságban járt, a szakértők fel tudták mérni az elektronok és protonok áramlását, így észlelve a gyorsulási régiót. A kutatók célja most az, hogy tovább vizsgálják a jelenséget.
